Én ezt így ideologizáltam meg:

 A nylon -amit mi damilnak nevezünk a szál első gyártója után- képes nedvességet felvenni, a (korántsem homogénan tömör) struktúrájától függő mennyiségben akár néhány zömegszázaléknyit is, de ez nyilván nem a teljes keresztmetszetet érinti, hanem csak a felületi szűk tartományt. Ugyanakkor képes "öregedni", kiszáradva ridegebbé válni a szál, akár egészen a teljes használhatatlanságig (horgász ismerőst kérdezni...). Ennek alig lenne jelentősége, ha az öregedés nyújtó/hajlító igénybevétel esetén nem mikrorepedések megjelenésében nyilvánulna meg - de ez történik, és persze elsősorban a felületen.

 Egyébként a horgászoknak annyival könnyebb a helyzetük, hogy a zsinórjaik felületét néha teflonnal is védik, éppen azért, hogy ne vehessen fel vizet (ami nehezítené), de sikamlós és rugalmas maradjon a felület:)

 Ezekkel az amúgy szinte észlelhetetlenül apró sérülésekkel az a gond, hogy kiindulási gócai a nagyobb kiterjedésű repedéseknek; ezt a Stihl damilvágó használati módja is kiválóan demonstrálja (aki nem látta, de fűrészelt már gallyat, az is ismeri a jelenséget, hogy mit merre kell hajlítani:D). A fejben a kibúvó szemnél mindkét terhelés előfordul, ráadásul igen rabiátus módon. A felvett nedvesség azáltal, hogy a struktúrába hatolva csökkenti a polimer szálak egymáshoz képesti súrlódását, de akár párologva hűtheti is az anyagot,  ezeknek a mikrosérüléseknek a kialakulását mérsékli. Egyszerűbben: lelassítja az anyagfáradást.

  A Nap UV-sugárzásától is amiatt kell védeni a szálat, hogy a felületi polimerláncokat ne bonthassa le, ne alakulhassanak ki anyagfáradási gócok. Sajnos, a jól megnapoztatott anyagon a nedvesítés már aligha segít, ha már eleve jelen vannak ezek a molekuláris "repedések". Szinte porlani is tud a szál, vagy éles szögben meghajlítod, és úgy marad...

  A félreértés általában abból származik, hogy nagyon nem mindegy, ki gyártotta, milyen öreg, meddig és miként volt tárolva a szál, vagyis vsz az adalékolás, színezés sem közömbös, hát még a kompozit kialakítás... Arra viszont kinek van pénze:(

  Praxisból: amióta áztatom a (meglehetősen egyszerű) damiljaimat, tán még egyszer sem sült bele a fejdobba, a tőben törés pedig határozottan ritkább. A szálvégi szálazódás is mintha visszafogottabb lenne (de ez utóbbi nagyon függ attól, meddig gyaszatol az embör ugyanazzal az adaggal, én inkább koppintok egyet). Szóval én nem hezitálok, itatok:D