És ha már szóba kerültek a japán búvárok, szólnék, hogy a Duty Free Islandnél ismét kapható a Citizen NY0040 széria, 166$-ért postával együtt. Ami azért jóval barátibb, mint a nagy rivális Seiko SKX 280-300$ körüli ára, amit nehéz megemészteni, mivel pár éve még az is 150$ körül mozgott, csak a sok youtube-os influenszer (=megmondó ember) addig sztárolta, amíg megduplázódott az ára...
Na szóval Citizen NY0040 sorozat. A '90-es évek legvégén mutatták be, talán 1 évvel a Seiko SKX sorozat után, és természetesen a világ egyik legrégebb óta gyártásban lévő automata szerkezetetét, a Miyota 8200-at kapta. Pontosabban a 8203-at, akit érdekel a 8200-as család idióta és majdnem követhetetlen alfajainak megkülönböztetése, annak ez a topik jó forrás lehet. Én úgy tudom, hogy a 8203 kimondottan a búvárokba szánt változat, amire a rotoron elhelyezett "For divers" felirat is utal, de mivel ebből is létezik 8203A és 8203B, és a B változatra csak 8203-at írnak, "for divers" nélkül, így elég nagy a káosz. Viszont legalább tetszetős a 8203B rotorjának formája és színe.
Na mindegy, nem ragozom, a lényeg az, hogy 1977 óta van velünk ez az automata werk gyakorlatilag módosítás nélkül. Kézzel is húzható, viszont nem másodperc stoppos. Cserébe talán az egyik legtartósabb automata szerkezet, amiről érdemes elolvasni egy hozzáértő véleményét. Hobbistaként én csak annyit tudok hozzátenni, hogy ez a második Miyota 8200-as werkkel szerelt Citizenem, és amit igazán szeretek, az a pontossága. Ha az ember veszi a fáradtságot, szépen kiméri a különböző pozíciókban a viselkedését, akkor az alapján simán +/-2 másodperc/nap környékére lehet hangolni, a megfelelő pozícióban lerakva estére pedig akár 1s környékére lehet kompenzálni.
Ugorjunk a konkrét órára: Citizen NY0040-09EE, fekete számlappal és lünettával. Az NY0040 széria elérhető még "sunburst" kék számlappal és full fume-os számlappal is, előbbi azonos áron fut a feketével, a full lume-os viszont mocsok drága. És van még egy élénk sárga, de nem full lume-os változat is, talán ez a legritkább, már-már gyűjtői célpont. A fekete számlaposat választottam, mert az Orient Ray II-vel kimaxoltam a kék számlapos búváróra témát, kellett a változatosság. Mindegyik elérhető az SKX-hez hasonló ócska "hajtogatott lemez" acél szíjjal és egy viszonylag merev, gumi szíjjal is. Az acél szíj kb. 10e Ft felár, szerintem nem éri meg. Az eBay-en van egy yourbandstand nevű fazon, aki tömör elemes acél szíjakat árul kimondottan a Citizen búvárokhoz, netes körökben jónak mondják, és postával együtt ez is megáll 12e Ft körül.
Valami csoda folytán az elmúlt hónapokban itthon is volt olyan bolt, ahol 60e Ft alatt meg lehetett kapni, most pedig a klasszikus ázsiai oldalakra tért vissza hasonló áron, ami azért elég versenyképes, ha onnét nézzük, hogy a Seikotól 100e Ft alatt már nem kapni ISO tanúsított, 200 méteres vízállóságú búvárórát, az árban közeli Orienteknek pedig nincsen ISO tanúsítása. Érdemes elolvasni a Citizen oldalán, milyen követelményeknek kell megfelelnie és hogyan tesztelik a búvárórákat az ISO 6425-re (és így egyből érthető is, hol tud az Orient egy csomó pénzt spórolni a vizsgálatok elhagyásával).
Az NY0040 széria nem lett ikon, nem alakult ki köré youtube-kultusz, és igazából a hardcore Citizen fanokon kívül senkinek nem mond semmit, nem úgy, mint mondjuk a Seiko SKX széria. És ez úgy általában igaz a Citizen búvárórákra, pedig a múltjuk alapján bőven lenne miről beszélni: 1959-ben mutatták be az első vízálló órájukat, évekkel megelőzve a Seikot - óriási médiaeseményt rendeztek köré (megúsztatták őket az óceánban bóják segítségével), aztán említést érdemelnek még a '80-as évekből a mélységmérővel egybeépített órák és így tovább. Akit érdekel a Citizen búvárórák története, ebben a topikban élvezetes leírást talál. Aki sok szép vintage divert akar látni, annak pedig ez az oldal való, sok szép darab fotójával.
Az NY0040 szolgált az ezredforduló környékén szolgált az olasz haditengerészetnél is, a korabeli adatok szerint 500 méterig tesztelték és kiállta a próbát. A katonai darabok műszakilag megegyeznek a polgáriakkal, de más a számlap feliratozása (pl. hiányzik a Citizen logója). Még ilyen pedigrével sem lett sztár, aminek most már inkább örülhetünk, hiszen nincs az egekben az ára, egy ISO certifikátos, tartós és pontos szerkezettel szerelt automata búvárórát vehetünk eléggé baráti áron. Na de milyen maga az óra?
Instant retró. Maga az óra tökéletesen hozza a késő '90-es évek összes japán diver kliséjét, a bizarr alakú és méretű mutatóktól a csodálatos ívekkel megrajzolt tokon át a "redős" kaucsuk szíjig. Gyakorlatilag aki szereti a vintage feelinget, most 0 km-esen juthat hozzá...
A megjelenés letisztult, ráadásul van pár finom geg, amit érdemes megemlíteni. Ilyen pl. a fekete számlapos, fehér betűs dátumablak, ahol a vasárnap a számlapon található pirossal nagyon tökös látványt ad, főleg úgy, hogy nagyon ügyesen beágyazták az ablakot a 3 órás indexbe (vagy fordítva?). Szóval az egyszerű megjelenés ellenére vannak finom részletek, maguk a krómkeretes indexek is azok, miközben a mutatók pedig elég fura alakúak. A 12 órai index viszont mindent visz, a lengyel fórumokon alsónadrág/bugyi néven hivatkoznak rá, nem nehéz kitalálni, miért. A mutatók kidolgozása elmarad az Orient által képviselt minőségtől, illetve picit zavaró a nap és dátum számlap közti rés, amit nem fedtek el semmivel.
A szíj is a gegek közé sorolandó, hiszen nagyon retró, főleg a nyomtatott dekompressziós táblázattal - gyerekkorom kvarcórái jutnak róla eszembe. Eredetileg acélra akartam cserélni, de végül megtetszett így - instant vintage feeling. A Seiko pont most adott ki néhány korábbi órájára visszautaló retrót, a Citizen ügyesebb volt, mert már több mint 20 éve változatlan formában gyártja. Maga a szíj amúgy igényli a betörést, először kényelmetlen, nagyon merev. 1-2 nap után viszont idomul, onnét kezdve pedig nagyon kényelmes. Nem szilikon, hanem kaucsuk, valamennyi merevsége mindig lesz, aki szereti az ilyet (mint én), annak nagyon kényelmes. Ezért is nem cserélem le. Ráadásul nem fülled be alatta az ember keze, vízben is jó, nem is sérülékeny. Az átlagos szíjaknál picit hosszabb, gondolom a búvárruhára való felvétel miatt.
Külföldön szoktak az órára Lefty néven is hivatkozni, mivel a korona 8 óránál található, ez egyfajta ellenpontja a Seiko SKX 4 óránál található koronájának. Természetesen menetes koronazárról beszélünk, bal kézen hordva nagyon nehéz lenne kitekerni és használni, bár én sosem értettem azokat, akik a karjukon akarnak időt állítani vagy felhúzni, csak felesleges sérülésveszélye és koszolódás veszélye van a dolognak. A korona fogása jó (sokkal jobb, mint a pici és csúszós Orient Ray II-nek), a kézi húzás finom és jól működik, teszi a dolgát.
A lünetta fekete panelt kapott és "vintage diverhez" méltóan 60 klikkes, nem 120-as. Határozott, erős, jól érezhető kattanással jelzi az ugrást, nem szorul, zéró a lötyögése, tökéletes. Stílusos a fogazás rajta és jó a fogása is, vizes kézzel is könnyen kezelhető, de véletlenül nem lehet eltekerni.
A fekete számlap nem matt, de nem is túl fényes, illik egy ilyen puritán búvárórához. A kék számlapos változat sunburst effektusa látványosabb, cserébe a fekete többféle szíjjal mutat jól.
A tok oldala a japán búváróráknál megszokott módon fel van polírozva, a fülek, lünetta és minden horizontális elem matt (kb. szálcsiszolt). Passzol az óra jellegéhez.
A hátlap is elég puritán, a feliratok és logó lézergravírozott. Ez az egyetlen látványos változás, ami a típus közel negyedévszázados élete alatt történt. A korábbi modelleknek még préselt volt a logó a hátlapján, kár, hogy nem őrizték meg, mert egyrészt a lézergravírozott jóval előbb le fog kopni, másrészt ezzel kicsit veszít a retrófaktorból. A sorszámból egyébként szépen látszik, hogy 2019-es gyártású az enyém - egy darabig terjedt az a rémhír, hogy a Citizen már leállította a gyártását, de ez nem bizonyult igaznak, inkább csak viszonylag kevés helyen kapható. Külföldön főleg olasz és német webshopokból érhető el (az olaszoknál elég nagy a Citizen fétis), jellemzően 160-200 EUR környékén.
A Seiko SKX-ről mindig mindenki megemlíti, hogy milyen csodálatos formák jellemzik, szerintem a Citizen NY0040-ről is elmondható. Mindenhol szépen gömbölyödik, nincsenek benne felesleges törések, sznob kifejezéssel élve organikus vonalak jellemzik.
A lume érdekes kérdés, mert egyrészt ha fényt kap, iszonyat nagyot világít, viszont hamar csökken a fény intenzitása - de az hosszan megmarad.. Hajnalban sötétben még leolvasható az este lerakott óra mutatójáról az idő. Érdekes, hogy a mutatók fényesebbek az indexeknél, ezt mások fórumbejegyzései is megerősítik, de nekem úgy tűnik, hogy ez inkább az újabb gyártmányokra jellemző, a régebbieken kisebb a különbség. Az viszont tény, hogy a mutatók és indexek mérete és alakja könnyű leolvasást tesz lehetővé sötétben is.
És ha a Miyota 8200 sztárolásával kezdem a posztot, akkor azzal is fejezném be. Ez az óra elrontotta a bulimat, ugyanis megérkezés után sajnos nem volt mit hangolni rajta, egyszerűen pontos. 1 hónapos folyamatos mérés eredményeit láthatjátok alább:
Jól látszik, hogy a különböző pozíciókban eléggé eltérő járást kapunk, a másik Citizenem is ilyen. A fentiek alapján már ki tudtam választani azt a pozíciót (számlappal felfelé), amivel este lerakva gyakorlatilag 1s alá vihető a napi sietés. Így gyakorlatilag egy átlag kvarcóra pontosságáról beszélünk:
Aki 100e Ft alatt szeretne ISO certifikátos automata búvárórát, vagy csak komálja a retrót, annak bátran merem ajánlani. A stílus és a werk miatt valószínűleg örök darab.
