bajkálifóka
2020.02.02
|
|
0 0
66833
|
Tóth Árpád
Az órainga
Ketyegésében rekedt, tompa dal van, Virrasztó éjen gyakran nézem őt - S úgy rémlik, lengő teste szeli halkan Hiú forgáccsá az örök időt.
Nézem, milyen sunyin jár jobbra-balra, Üvegkalitjából szinte lenyúl, S bús életemre, a csüggedt fonalra, Mint a párkák sziszegő kése hull.
S kiáltanék: hahó! fel! emberek! Vigyázzatok! - De csend van a sötétben, Hangom se fog, moccanni sem merek;
Száz mérföldig csak ingák vannak ébren, Zord élükön titkos, vak fény inog: Konok kések, arany gillotinok...
1923
Forrás: www.eternus.hu -
|
|