Tegnap múlt 463 éve, hogy Sárváron elhunyt Tinódi Lantos Sebestyén, költő, énekmondó.

 

 

Tinódi Lantos Sebestyén

 

Sokféle részögösről

 

(folytatás)

 

           Kárát vallá ennek az Kám ő magzatiban,
           Mert eszt Noé mind megérté, lőn nagy haragban,
           Megátkozá Kámnak fiát ő nagy búában.

 

40       Nám, az Kámnak öregb fia Kanaán vala,
           Sem, Jáfetöt az vén Noé áldotta vala,
           Hogy őnékik az Kanaán éltig szolgálna.

 

           Ifjak erről tanulhattok, mint atyátokat
           Tisztöljétök, hallgassátok ti anyátokat,
45       Hogy rejátok ne vegyétök az ő átkokat.

 

           Isten Noét vénségében kivötte vala,
           Ötven héján ezör esztendég éltette vala,
           Világszerte az ő magvát elsokasítá.

 

           Részögösök megércsétök ti rendötöket,
50       Az bor miá külömb-külömb természettöket.
           Oroszlánvérben kik részesök, mongyák ezöket,

 

           Bátor szívök, mint Sámsonnak, igen erősek,
           Bajviadalt vitézökkel semminek vélnek,
           Józanulván, ha rákelnek, bokrot keresnek.

 

55       Az majomnak természeti igen játékos,
           Mit mástúl lát, aszt műveli, oly igen okos,
           Ő vérében aki részes, olyan játékos.

 

           Tehetségöt részögségben sokat késértnek,
           De nagy sokak erejökben csak szégyönködnek,
60       Kik amaszt es elszalasztják, táncban elesnek.

 

           Oly rút férög disznó-férög ő állattyában,
           Ő bársonyát nem kímélli, hever az sárban,
           Ő vérében az ki részes, hever az sárban.

 

(Folyt. köv.)