Azért egy timegrapher még jól jönne, mert így csak érzésre, a hajszálrugókulcs finom mozgatásával indultam a helyes irányba, majd hordással egybekötött "in-vivo" mérés (statisztika rögzítése appal), szükség esetén újra nyitás, finom állítás, mérés, újra és újra, amíg le nem értem a kívánt szintre. Az Orient Ray II például ilyen értelemben nehezen szabályozható szerkezet, mert nem nagyon érezni a kulcs mozdulását, többször is "túlfutottam", miközben egy vibrográffal az előzetes mérések alapján elég jól meg lehetne határozni azt az értéket (adott pozícióban mérve), ahová érkezni kéne vele. Csak nem akartam egy olcsóbb japán automata árát költeni a műszerre.

Amúgy az Orient Ray II mentségére legyen mondva, jól beállítva nagyon precíz szerkezet (az én példányom legalábbis, gondolom ezen a szinten még van szórás a gyártásban). Ez alatt nem csak azt értem, hogy átlagos hétköznapokon hordva minden egyes nap szinte ugyanannyit késik/siet, hanem ugyanannyi az eltérés akkor is, ha az ember mondjuk nem az irodai székét koptatja, hanem egész nap a hegyekben túrázik vagy éppen a tengerben áztatja picit a japán búvárórát (lásd csatolt képeken). Emiatt elnézi neki az ember az Orient Mako/Ray vonalon visszatérő hibát, hogy a nap és dátum ablak nincs egy vonalban - pici az eltérés, de ha ránézel, egyből észre fogod venni. Meg a pontosságnak köszönhetően bocsánatos bűn az is, hogy a koronát nem lehet rendesen megfogni, pici, csúszik, nem elég mélyek rajta a barázdák - jól beállított állapotban viszont csak 2 havonta kell átfordítani 30-ról 1-ére a dátumot, köztes babrálásra nincs szükség. A kicsit túl szoros lünetta mondjuk már nagyobb baj, főleg vizes kézzel, de gyanítom, hogy a vásárlók 90%-a soha nem is forgatja el 12h pozícióból, úgyhogy mindegy.