Tegnap múlt 24 éve, hogy New Yorkban (Egyesült Államok) elhunyt Joszif Alekszandrovics Brodszkij, Nobel-díjas orosz költő, esszéíró.

 

 

Joszif Brodszkij

 

KARÁCSONYI ROMÁNC

        Zsenya Rejnnek, szeretettel

 

Úszik megmagyarázhatatlan
búban, a téglafalak mentén,
éji hajó, fény-olthatatlan,
a Sándor-parkból útra kelvén.
Éji hajó, kihaltan kongó,
sárgálló rózsához hasonló,
járókelők járnak felül még -
lábukra nem lép.

 

Úsznak megmagyarázhatatlan
búban holdkórosok, piások,
az éji fővárosra kattant
gépet a külföldi pacák most,
s aztán az Ordinkára vágtat
a taxi, beteg utasokkal,
s a holtak ölelkezve állnak
a villasorral.

 

Úszik megmagyarázhatatlan
búban a költő, bánatával,
a petróbolt előtti sorban
állni a házmester nem átall,
siet a csúf utcán szokatlan
szerelmes vén, de szép alakja,
úszik megmagyarázhatatlan
búban a nászutak vonatja.

 

Úszik a Moszkva-parti búban
az úszó végzetes bajokba,
s a zsidó dialektus búsan,
elsárgult lépcsőkön bolyongva,
s a vágyból kiábrándulásba,
Szilveszter előtti vasárnap,
úszik a környék szépe, ám a
bánatát meg nem magyarázza.

 

Úszik szemünk előtt az este,
a fülkén hópelyhek remegnek,
sápadt-fagyos szél tenyeredre
bélyeget süt - égő-veres lett,
s lámpák közt áramolva, lágyan,
s mint édes halva, illatozva,
fejünk fölött a szent Karácsony
pirogját hozza.

 

Új éved kék-sötét habokban,
a város tengerében úszva,
megmagyarázhatatlan búban -
mintha utad kezdődne újra?
Mintha a fény s dicsőség volna,
siker s kenyérrel teli bendő,
mintha az élet jobbra szállna,
bár balra lengő.

 

1961. december 28.

 

 

 

Moszkva