Kiterjesztettem a keresést:

Benedek Gyula 1883-ban egy hasonló "bárkivel kiállok" (bár a hírlap szerint ez csak egy félreértésnek volt köszönhető) után Keresztessy József vívótermében vívott Karl (vagy Carl) Edével, és legyőzte. Érdekesség, itt úgy tudják Benedek Keresztessy-tanítvány. Míg a Hekules cikk szerint Bécsújhelyen tanult. (Pesti Hírlap, 1883. 02. 22) A viadalról érdekes és részletes leírást ad a Hírlap, akkora tömeg volt, hogy lépni alig lehetett. 

Itt azt írták, hogy 23-án, tehát másnap Sztrakay Norbert tanítványaival végül magával Sztrakay Norberttel terveztek vívást,  23-án végül nem is Sztrakay tanítványaival hanem Grabovieczki Lipót vívómesterrel vívott volna, de utóbbi visszaépett, 24-én pedig magával Keresztessy Józseffel, ám ez a vívás a szintén elmaradt, méghozzá azért mert Keresztessy olyan feltételeket támasztott amiknek Benedek nem tudott megfelelni (hogy mik voltak ezek, arra nem tértek ki).

24-e után úgy tűnik elvesztette a vívómesterek utáni érdeklődését a lap, mert nem írnak semmit a továbbiakról.

Nem akarok túlzó következtetéseket levonni, de ez egészen olyan ez alapján, mintha a többiek megijedtek volna Benedektől.

 

Benedekről ezt írja egyébként a 23-i szám: 

"Más forrásból úgy értesülünk, hogy Benedek a budapesti vivómesterek tanítványaival nem hajlandó verekedni; mert akár mint vesztes, akár mint győztes azáltal sehogy sem nyerne tekintélyben, azonkívül neki nem volt szándéka viadalt provokálni, hanem tanulmányozás kedvéért a kontinensen legjobbnak tartott itteni vivómesterek híresebb módszereit kívánta megismerni, hogy ezek közül a legjobbat saját hasznára fordíthassa; ő maga eddig olasz rendszer szerint, azaz jobbra, balra ugorva, leguggolva és általában cselezésekkel viv, a mi Kari vívásával szemben sokkal előnyösebbnek bizonyult; mig azonban ő maga csakis mesterekkel kész mérkőzni, a budapesti vivómesterek tanítványaival saját tanítványait fogja szembe állítani, a kikért már is sürgönyzött Szabadkára.
Megemlítjük még, hogy Benedek Gyula unokaöcscse a néhai Benedek jábornagynak* s még huszárfőhadnagy korában egyszer Temesvárott egy hét alatt húsz párbaja volt, miért csakhamar át is helyezték a városból. "   

 

Ugyanebben az évben a Budapesti Hírlap tájékoztat róla, hogy Benedek vívott egyet Halász Zsigával a MAC művezetőjével, és öt összecsapásban végül 18-17-re nyert (vagy kapott tusok alapján ahogy akkor nézték: 17-18-ra), a leírás szerint Halász eleinte egyértelmű fölényben volt, de a végére kifáradt. (Budapesti Hírlap, 1883. november (3. évfolyam, 301-330. szám)1883-11-26 / 326. szám)

 

1885-ben a Herkules ír róla, hogy vívott Gisser Gyulával és győzött, méghozzá szintén azért, mert jobban bírta erővel. "A vívás elején a négy vágásig egyenlően állott a két mester, de itt a gyengébb karú Gisser fáradni kezdett. Gisser különben igen képzett vívómester, de az aczélizmú Benedekkel ily számos vágásra nem mérkőzhet. Benedeknek hatalmas fej- és mellvágásait a közönség zajosan megtapsolta. " (Herkules, 1885. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)1885-07-07 / 27. szám)

 

A Vadász- és Versenylap Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890 1890-07-19 / 41. számában külön cikk van a "Benedek-féle iskola"-ról, és magáról a mesterről:"Jelenleg 49 éves, közép magas, szivós testalkattal : súlya 78 kg. mellbősége 105 cm., karvastagsága 40 cm. ; 10 perez alatt 1000 moulinét képes kivágni ; a vívásban kitartása átlag folyton tartó küzdelmekben 30 percz." 

 

Itt felsorolják az érdekesebb párbajait:

"Érdekesebb vivó - mérkőzései voltak : 1859-ben Helmrich kolozsvári vivó-mesterrel, 1863-ban Pachfurtnál Bécs mellett tartott hadgyakorlat alkalmával Ő Felsége a király jelenlétében báró Lehneisen ulánus főhadnagygyal, mely küzdelem után Benedek Gyula ama legmagasabb kitüntetésben részesült, hogy az uralkodó a vállát megveregetvén, vele kezet fogott és egyidejűleg a jelenvolt Renedek Lajos táborszernagynak, mint a fiatal győztes nagybátyjának gratulált. 1864-ben Sőrginsen vivómesterrel Flensburgban (tengeri kikötő város Schleswig-Holsteinban), 1866-ban mint hadi fogoly Kohlbergben Kühne Gusztáv vivómesterrel, 1867. Szegeden Horváth Gyula vivómesterrel, 1872. évben Egerben Wiílenrotter kassai vivómesterrel, ugyanott és akkor Novosrad gyöngyösi vivómesterrel, 1879-ben Lazarovics Vladimir belgrádi vivómesterrel Szabadkán, 1883-ban Bpesten néhai Kari Ede udvari vivómesterrel, 1884-ben Halász Zsigmond vivómesterrel Bpesten, 1885-ben Giesner Gyula nyitrai vivómesterrel és Oláh Miklós szarvasi vivómesterrel és mindeme vetélkedéseiből mint győztes került ki. 1887-ik évben Szegeden Hartl János bécsi akadémiai hires vivómesterrel szemben azonban — ennek villámgyors kézvágásai miatt — már nem bírt győzni."

 

(később írja, hogy Benedek egyébként eléggé ellene volt a kézvágások a többivel egyenrangúvá tételével, ő olyan pontrendszert használt, amiben 1 pont a kéz, 3 a törzs és 6 a fej)

 

 

Más lapokban látni, hogy még ezek után egészen sokáig aktív volt, fiával és Sándorral együtt vezették az iskolát (Debrecenben, Nagyenyegeden, egy időben Pécsen is). 1900-ban is nyert versenyt, ott ezt írja róla a Herkules: "Régi ismert alakja a magyar vivómestereknek Szigethi Benedek Gyula (N.-Enyedről), kit fellépésekor zajos éljenzéssel és tapssal fogadtak. Első ízben vívott Bagaméry Józseffel s másodízben Robelly Jenő fővárosi vivómesterrel. Benedek mindkét győzelmével bebizonyította a magyar iskolának nagy fölényét, a színpadias hatást kereső olasz iskola felett. Benedek nyugodt védésével és biztos, valamint villámszerű támadásával, kifogástalan plasztikai mozdulataival, úgy tanítványai, mint a nagy közönségnek osztatlan tetszését aratta. " 

 

A Debreczeni Ujság 1941-ben úgy emlékszik vissza rá, mint a debreceni vívás legendás alakjára akinek iskolájából sok híres vívó került ki:

"Sőt id. Szigeti Benedek Gyula verhetetlen mester versenyzője volt Magyarországnak. Az ö iskolájában dolgoztak Debrecen kitűnő atlétái : Marton Imre, Torday Gábor ügyvédek, Jánoss Zoltán ref. lelkész, Jeney Miklós főkapitány, BerCczkey Lajos rendőrkapitány, Gyürky Sándor papirkereskedő, Medgya- szay Miklós árvaszéki elnök.
1895-ben Benedek Sándor vette át apja őrökét. Ö már a Barbasetti olasz iskola követője lett, hol már a lábtechnika a kartechnikával összehangoltan lépett akcióba. Szigeti Benedek Sándorról valóban el lehetett mondani, hogy vivő zseni volt. Ö bár a legnagyobb magyar vívómesternek, Keresztessynek a hagyományain nőtt fel, s ebben volt beidegződve egy 6 hetes kurzus alatt, ahol őt Borsody katonai vívómester képezte, az olasz módszert tökéletesen magáévá tudta tenni. Ö volt az, aki 16 éves korában atyját a veretlen országos bajnokot nem egy mérkőzésben gyűrte le s már akkor nagy segítségére volt atyjának, mint segédvivomester. "

 

"Szigeti Benedek Sándor óta — tehát 40 év óta — Debrecenben az olasz rendszernek hódolt az egész vivógárda.
A kardvívás régi, ötven év előtti, rendszerét az alsó végtagok stabilizálására támaszkodó helyhezkötöttség jellemezte, néha-néha megtoldván egy lépéssel, ha a kar rövidnek bizonyult.
Az olasz vívás az alsó végtagoknak nem kevésbé fontos szerepét vitte be rendszerébe s lovagi tornává avatta a vívást, ahol az alsó végtagok gyors előretörésével s visszaszökeléssel a lovon támadó, s villámgyorsan visszavonulni tudó ösnyilas- harcos akcióját példázza. A régi vívásnál szégyen volt a visszalépés, az olasznál ez a hárítás fontos eszközévé vált, mert amiiy mértékben megnyujtotta az ellenfél támadó akcióját, ugyanoly mértékben- fokozta a védelem időbeli előnyét. Az olasz módszer teljesen átformálta a tőr s kardvívást. Egy sportágnál sem vált inkább szabállyá a testtartás, s mozdulatok összhangzatos szépségének kiemelése, amivel egész megváltozott a vívás artisticuma. Akinek alkalmi lehetett Békessy Bélát, Berthy Lászlót, báré Bothner, dr Porteleky Lászlót, Tersztyánszky Ödönt dr. Tóth Pétert, vagy dr. vitéz Uhlyarlk Jenőt valaha vívni látni, annak feledhetetlen élményben volt része. Az olasz rendszer mondhatjuk pár év alatt meghódította az egész világot, A monarchia Bécsujheiyt a régi Igálfíy-féle magyar iskolát rövidesen átcserélte Barbaselti módszerével, amivel világhírre emelte a hadsereg bécsújhelyi akadémiáját. Az olasz rendszer időállósága szilárd s közkincsé lett minden kultur népnek, oly erős, hogy még a franciák által naugurált „combat“ rendszer sem csorbíthatott rajta.
DR. LÁNG SÁNDOR egészségügyi főtanácsos, ny. városi tisztiföorvos, a vívókerület elnöke"  (Debreczeni Ujság, 1941. február (45. évfolyam, 26-49. szám)1941-02-23 / 45. szám)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*=ez eredeti sajtóhiba, úgyhogy meghagytam.