Elkezdtem olvasgatni a Herkulest, nem csak a hivatkozott cikket, hanem az elő- és utóéletét is, nagyon érdekes kép bontakozik ki a 19. század végi vívóéletről.

Az eddigiek - a HERKULES 1885-1892 közötti Benedek Gyula említései - alapján az a kép bontakozott ki, hogy Szigeti Benedek Gyula egy elismert és jó vívó volt, sokakkal nyilvánosan megmérkőzött (például 1889-ben, 52 évesen egymás után két vívóval - egy korábbi és egy aktív vívótanárral - is megmérkőzött Hódmezővársáhelyen vítőrrel s karddal is) és sokakat le is győzött, több helyre hívták tanítani, saját vívórendszere volt. 

De - úgy tűnik - kicsit többre tartotta magát annál, mint amit mások gondoltak róla, mert például a Hartl Jánossal való vívása is ezzel a hirdetéssel kezdődött:
"Nemzetközi kard-víadalok. Szigethi Benedek Gyula több egyesület vívótanára az „Achilles-egylet“ tagja kihívja a világ összes vívómestereit és műkedvelőit verseny-kardviadalra. A küzdelem 1886. év május 2-án Budapesten tartatik meg. Győztes 1000 frt aranyban, a tétek és bánatok összegét nyeri. Tét 50 frt, bánat 50 frt. Nevezési zárnap 1886. év ápril hó 15-én. Fogadási részvények (10 frt. értékben) versenyfeltételek, meghívók és mindennemű tudakozódások az „Achilles-egylet“ titkárságánál (Szabadkán) hivatal- szerűleg intézteinek el. Benedek Gyula győzelme esetén másodízben is hajlandó a fentemlített proposi- tiók értelmében a „világ kard-bajnoka“ czímért síkra szállani. Ez alkalommal műkedvelői versenyvívások is tartattnak. Első díj aranyérem és tisztelet ajándék, másodiknak ezüst, harmadik bronczérmet nyer. Tét 10 frt, bánat 5 frt. 

Kelt Szabadkán, 1886. január 12-én. Szigethi Benedek Gyula, a „Szabadkai Torna-Egylet“ torna- és vivó-mestere." (Herkules 1886-01-31 / 5. szám)

 

Na most erre jelentkezett először Hartl, és gondolom nem csak ő, de ezt a versenyt nem tartották meg, mély csend és hallgatás övezte, ahogy arról a Herkules július 25-i száma is tudósít.

 

Ezek után már nagyobb figyelem övezte az augusztusban mégiscsak megtartott Hartl-Benedek viadalt, a Herkules augusztus 29-i számának címoldalán, az egyik szerkesztő, Porzsolt Kálmán tollából jelent meg ezzel kapcsolatban az a cikk, amire a Vadász- és Versenylapban reagálnak, és itt Porzsolt tényleg, már a felvezetésben ilyeneket ír, hogy "
Magyarország századokon keresztül abban a hírben állott, hogy fiai Toldi Miklós és Kinizsy Pál egyenes utódai; még azon nemzetek is, melyek szellemi képzettségünket nem ismerik el, melyek barbár népnek tüntetnek föl, még azok is akként ismertek bennünket, hogy a testi ügyesség és bátor erő dolgában elsők vagyunk.
S ime! valahányszor alkalom kerül arra, hogy ezt a testi ügyességünket és erőnket kimutassuk az idegenekkel szemben, mindannyiszor leveretünk, még pedig igen csúfosan veretünk le, mert a külföldnek másod- és harmadrendű erői is levernek.

Büszkék voltunk a magyar csónakászokra, kik évről-évre népes regattákat rendeztek a Dunán; — s ime egy-két évben meghívták a bécsieket, ezek aztán legjobb evezőinket oly csúfosan megverték, hogy most már Magyarországon nem mernek csónak-verseny eket rendezni s mondhatni alig van csónakázó sportunk.
Aztán nagy örömünkre vált, hogy a fiatal velocipéd-sport. mily rohamos haladást tett nálunk, rendeztek is hamarjában „nemzetközi“ versenyeket, melyeken aztán az osztrák szomszédok közepes erői csúfosan megverték a mi „ bajnok “-ainkat. "

 

Erre a párhuzamra húzza fel aztán a Benedek-Hartl meccset, ahol - ezt egy következő számból derül ki - 12:9-re nyert Hartl. Ezzel Porzsolt szerint "Benedek Gyula comprommittálja az egész nemzetet az által, hogy egy harmadrendű idegen vívómesterrel levereti magát."  Az előzményeket tekintve engem egyáltalán nem lepett meg úgy a cikk hangvétele, ahogy a Vadászlap íróit. 

 

Viszont a dolog itt még nem ért véget, ugyanis Benedek tanítványai is reagáltak a cikkre, méghozzá úgy, hogy kicsit összekeverték a Vadászlap cikkével, ezt a választ a Herkules kommentárokkal közli a szeptember 26-i számában. Ebben a tanítványok ilyenekt írnak: "
Tekintve, hogy egyletünk vívómestere Szegeden állott síkra, nem éreztük magunkat följogosítva általunk is hibáztatott szélhámos reklamcsinálásáért kérdőre vonni őt, " de aztán a folytatásban azt írják, hogy Benedek a bécsújhelyi vívóiskolában végzett és oklevele van, valamint, hogy mindhárom a (szerintük a Herkulesben, valójában a Vadász- és Versenylapban) említett magyar vívómestert legyőzte korábban. Végül azzal fejezik be, hogy bár Hartl több tust adott, de valójában Benedek vívott jobban. "
Igaz, hogy Hartl bécsi vívó, kivel Vermes Nándor annak idején félsikerrel küzdött, a jelen alkalommal legyőzte Benedeket, azonban kik e verseny szemtanúi voltak, a dicsőséget mégis Benedeknek ítélték oda. Az arány 9:12 volt a toucheokat számítva, hanem tudjuk azt, hogy Benedek assoute-vágásaival szemben Hartl csak manchette-toucheokat tudott fölmutatni. " 

 

Jelzik itt is, és Benedekről szóló következő híradásokban is, hogy Hartl győzelmét csak ideiglenesnek tekintik, a következő évben újra meg fognak mérkőzni. A Herkulesben meg is jelent egy hirdetés 1887-ben, miszerint: "
Szigethi Benedek Gyula szabadkai vívómester Hartl J. bécsi vívómesterrel megkezdett mérkőzéseit befejezettnek nem tekinti, és 1887 nov. 1-ére kihirdetett versenyeit Budapesten fogja megtartani. Ezen napon mindazokkal óhajt megmérkőzni, kik kétségbe vonják győzhetetlenséget. Fölszólítja ezennel Ausztria-Magyar- ország összes kardvivóit, hogy kihívását tudomásul vegyék. " (Herkules, 1887. okt. 23. Magát a versenyt már márciusban felvette a versenynaptárába a Herkules)

Ám ezt a versenyt sem tartották meg, ahogy a Herkules a november 20-i számában beszámol róla. 

Egy 1891-es apróhírben van szó róla, hogy újra vívnának, de hogy ezt megtartották-e vagy sem, arról nem találtam semmit.