Mai kellemes találat, amikor a vívómesterek pár dolgára kerestem rá.
"Valami a vivásról.
Tisztelt barátom !
„Magyar vivők" czim alatt a „Herkules" czimű testgyakorlati közlönyben egy czikk jelent meg, mely elkárhoztatja Benedek Gyula szabadkai vívómester nagyzolási mániáját. A czikk lényegével én és azok a barátaim, kikkel a vivási sportot együtt műveljük, azt hiszem egyetértünk, mert tudomásunk szerint Magyarországon jogosan eddig csakis az athletikai clubok hirdethetnek oly versenyeket, melyeken clubok által választott versenybizottság jogérvényes bajnoki czimeket osztogat.
Ilyenek tudomásom szerint a „Magyar Athletikai Club" és a „Kolozsvári Athletikai Club". Ezek versenyeire a kormány, illetve a
közoktatásügyi miniszter is szokott kitűzni állami dijakat; az ily versenyeben nyert bajnoki czimeket tehát teljes joggal viselheti
mindenki, a ki azt a gyepen kiérdemelte. Nincs azonban igaza a „Hercules"-nek akkor, mikor Hartl J. bécsi vivómestert „harmadrangú vívómesternek nevezi. Hartl nem ismervén a viszonyokat, fel levén lovagolva Szigethi Benedek Gyula által, teljesen correctiil járt el. Nincs joga a „Hercules"-nek Hartlt korholni s kicsinyleni már csak azért sem, mert ba jól emlékszünk, épp a „Hercules" szerkesztősége volt az, mely ezelőtt bárom évvel, a midőn Hartl a vele lévő fiatal hölgyek vivását a vigadó termeiben bemutatta, Hartl tiszteletére diszbanquettet rendezett. Hogy rendezhetett tehát a „Hercules" szerkesztősége egy harmadrendű vívómester tiszteletére Budapesten már ezelőtt bárom évvel diszbanquettet? Mi indította őt erre akkor, ha most Hartlt mint vivómestert kicsinyli?
De meg annál nagyobb szégyen reánk magyarokra, ha Hartl csak harmadrendű vívómester, s mégis most már a második magyar vivót győzi le. Nyilvánosan tudtunkkal csak kettő mérkőzött még Hartllal. Régebbi időben, a midőn a vivási sport még nem fajult el „szédelgéssé", mint a „Hercules" nevezi, vivtak Hartllal épp azok a vivők közül is többen zárt körben, kiket Porzsolt ur, mint „igazi jó magyar vívókat" névszerint nevez meg. Ezek tanúságot tehetnek róla, bogy Hartl elsőrendű vivő, — és a mi fő — mint vívómester is megállja helyét Bécsben emberül. Magáról a Szigethi és Hartl esetről most elégnek tartok ennyit. — Arra nézve azonban, hogy az ebhez hasonló esetek ne ismétlődhessenek, meg kell tenni a szükséges rendszabályokat.
Barátaimmal egyetemben mi már hoszszabb idő óta azon vagyunk, bogy egy országos vivő-egyletet létesíthessünk. Nem abból a czélból, bogy egy sportegyletünkkel több legyen. Nem ! Ezek számát ok nélkül kár volna szaporítani. De igen is azért, hogy a vivás művészete ne legyen bitang jószág. — A kontárkodás meg van törvényileg tiltva minden irányban, csak a vivás művészete az, melyet, ba épp eszébe jut, bát tanítani kezd a legelemibb ismeretek nélkül akármely faczér pinczér, vagy kiérdemesült kardaldok. Hosszú volna most azt fejtegetnem, bogy a vivás tanításához mily kevéssé elég, ha valaki gyakorlatilag elég jól érti a vivás törvényeit. A vivő-mesternek a legapróbb részletekig ismerni kell az életrendtant, boncztant és élettant; ismerni kell tanítványai phisikumát, mert e nélkül a növendékeinek többet árthat, mint basznál.
És hány ily vivő-mester van jelenleg hazánkban? — Három: Keresztessv József, Martinengó Pozsonyban és Keresztessy Sándor. Utóbbi már a fiatalabb generatió tagja, de azért szabályszerű vivő-mesteri diplomával bir ő is. Ő kapta az utolsót azokból a diplomákból, melyeket még a vivó-mesterek conventje szokott volt kiadni.
Azokon a bajokon akarunk barátaim és én segíteni, hogy a kontármunka megszűnjék. Ha a nemzeti vivó-egylet létrejön, — a mint hiszem — akkor a m. k. vallás és közoktatási minisztérium engedélye folytán, csak ez az egylet adhatja ki az állami érvényű vivómestereket képesítő okleveleket. Éppen én értekeztem barátaim megbízásából e tárgyban Berzeviczy Albert államtitkár úrral, s ő megígérte, hogy a kormány ez irányban támogatni fogja törekvéseinket.
Ha a nemzeti vivó-egyesület létesül, akkor a vívással való szédelgés véget ér; akkor nem fognak előfordulni olyan esetek, melyek nem is annyira a tényezőket, mint inkább a magyar nevet szokták rendszerint compromittálni. Pedig erre semmi szükségünk nincs!
Hentaller Lajos."
Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886 -- 1886-09-02 / 38. szám
https://library.hungaricana.hu/hu/view/VadaszEsVersenylap_1886/?pg=351&layout=s
