Ha véletlenül valaki számára nem világos, hogy miért írt tudatlan ostobaságokat Ivángabi ezzel a kérdésnek álcázott kijelentésével:

 

"Csak egy példa rá a sok közül: Tágul a világegyetem szerintük. ...és egyre csak tágul ... a fénysebességnél is gyorsabban ... - Nos ahova a 'tágulás' történik az a hely, akkor mi a lófityúla is? Az nem a világegyetem része??? ? :-)"

 

akkor egy kis magyarázat:

 

A "tágulás" egy térfogattal rendelkező rendszer méretének (értsd: térfogatának) a növekedése. Ha ennek a "tágulásnak" az időbeli nagyságát akarjuk számszerűen jellemezni, akkor csak az a lehetőségünk van, hogy összevetjük a régi és az új térfogatot az eltelt idő függvényében. Például új térfogat mínusz régi térfogat osztva az idővel, vagy esetleg új térfogat per régi térfogat osztva az idővel. Akárhogy is bűvészkedik valaki a mértékegységek dimenzióival, ebből soha a büdös életben nem lesz méter per szekundum vagy bármi más kinematikai sebesség. Ezért aztán a tágulás időbeliségének semmiféle viszonya a fénysebességhez nincsen.

Ez egy olyan alapismeret, ami jól megmutatja, hogy valaki értelmesen végiggondolta-e a dolgokat, vagy csak agyatlanul visszabüfögi a hallomásból ismert dolgokat a saját magához hasonlóan hozzánemértő forrásokból.

 

Másrészről pedig: ha az univerzum tere végtelen, akkor a kopernikuszi elvből kiindul azt feltételezzük, hogy mindenhol ugyanolyan. Ha itt és most öt proton per köbméter az átlag anyagsűrűség, akkor a végtelen térben mindenhol ez az állapot. (Ez egy egyszerűsítő feltételezés, nem rosszabb minden más feltételezésnél, sőt inkább használhatóbb.) Na most! Ha van egy anyaggal homogén izotróp módon kitöltött végtelen terünk, akkor ugyan már hogyan nyilvánulhat ebben meg a "tágulás"?

Természetesen úgy, hogy LOKÁLISAN az anyagdarabok (pl. galaxisok) közötti távolságok növekednek. Mindig és mindenhol csak LOKÁLISAN történik a változás, de ezek a LOKÁLIS növekedések szépen rendben összeadódnak, ahogy tőlünk egyre távolabbi részét nézzük az univerzumnak. Ebből következően egyrészt a táguló univerzumban a távoli anyagdarab tőlünk mért távolodási sebessége a távolsággal növekedik, másrészt egy végtelen univerzumban a tőlünk végtelen távolságban lévő anyagdarab éppen végtelen sebességgel távolodik, "helyet adva" így a hozzánk közelebbi anyagdarabok közötti távolság-növekedéseknek. Ez a trükkös a végtelenben: mindig van hová növekednie!

És mivel az egész "tágulás" a LOKÁLIS távolság-növekedések eredménye, a végtelen univerzum "tágulását" nem a méretének a megváltozásában kell elképzelni, hanem a benne lévő anyag eloszlásának a hígulásában. A végtelen univerzum tágulása abban nyilvánul meg, hogy az anyag sűrűsége csökken benne.