:-)

Annyit még hozzáfűznék, hogy hazaérve írtam egy igen baráti hangú levelet a magyarországi azeri nagykövetségnek, amiben egyrészt felvázoltam, hogy a pont úgy túltartózkodó anyucit simán átengedték, engem meg majdnem dutyiba, most akkor mi van: vagy széna vagy szalma? Meg hogy írják rá már arra a vízumos papírra is, ha már ilyen fontos ez a 15 nap. Mindezt írtam: magyarul. És válaszoltak! Magyarul! Hogy sajnálják, de a törvény bla-bla-bla. De válaszoltak! Életemben először, egy nagykövetségtől, pedig sírtam én már pénzért nem egynél, de csak a (volt) szírek válaszoltak, de hiába, mert épp kitört ott a balhé. Ezen hát felbuzdulva, újra írtam, hogy ha kapok egy kis zsozsót, lesz azeri útikönyv, mert a mostani, az Obrusánszky Borbálá-s a vicc teteje, a fele sumér-párhus-szkíta ideológia, meg hogy mindenki magyar, és aki azeri, még az is az magyar, vagy fordítva, a másik fele meg az, hogy mi mindent tettek azok az ármánykodó örmények, és semmi szépséget és jóságot. És erre is válaszoltak! Más kérdés, hogy azt, hogy nincs pénz. Így aztán azeri könyv se lett.