Kedves Fórumosok!

Szeretnék segítséget kérni Tőletek édesanyám (54) jelenlegi állapotával kapcsolatban, mert jelen pillanatban nem csak mi, hanem az orvosok is tanácstalanok. A története röviden: 2016. januárjában fedeztek fel édesanyámnál egy bal oldalon lévő agydaganatot, miután már hónapok óta panaszkodott egyensúlyvesztésre, súlyos hangulatingadozásra és látásának romlására. Még aznap éjszaka megműtötték az amerikai úton, Dr. Vajda János fantasztikus munkát végzett. Műtét után 10 nappal hazaengedték a kórházból édesanyámat, aki otthon folytatta a lábadozást, lassan de biztosan erősödött, javult a látása és a kezdeti beszédzavarok is javultak, igaz, ez soha nem lett már olyan, mint műtét előtt, nehezen fejezte ki magát. Idő közben az eltávolított tumorról kiderült, hogy 4-es rosszindulatú daganat, így az utó-gyógyszeres kezelést viszonylag hamar elkezdték, volt sugár és Avastin kezelés is. 2018 Júliusában újra megjelent a daganat, Avastint lecserélték Temodalra. Sokáig arról volt szó, hogy műteni már nem lehet, azonban 2019. augusztusában jött a hír, hogy Dr. Vajda ismét a megműti, amint tudja. Sajnos a kiújuláskor anyukám szellemi állapota nem rohamosan, de folyamatosan romlott, feledékeny és fáradékony lett, nem értette az összefüggéseket, de lassan, dadogósan tudott beszélni, menni, sétálni, emelni, nem volt gond. 2019. augusztus 30-án ismét megműtötték az amerikai úton, este még bementünk hozzá az intenzívre, megszorította a kezemet, ráncolta a szemöldökét a hangomra, picit mozgatta a lábát. Másnap visszavitték az osztályra, éppen arra értünk oda, hogy hangosan veszekszik a nővérrel, hogy nagyon hányingere van. Nagyon örültünk ennek, mert jól beszélt és minket is rögtön felismert, örült nekünk, igaz fájlalta a fejét, de ez normális. Még keresztrejtvényt is majdnem fejtett, olvasta ugyan, de nem látta rendesen hova kell írni. A műtét utáni harmadik és negyedik nap hiába mentünk hozzá, nem tudtuk felébreszteni, aludt. Az addig adagolt napi egy darab Olvexiát (hangulatjavító, amit már évek óta szedett) az orvos letiltotta, mert nem lehetett tudni, mitől aluszékony. A műtét utáni MR felvétel nem mutatott rendellenességet és a gerincvelő folyadékban sem találtak semmi aggasztót. És innentől kezdve a jelenlegi állapotára nincsen magyarázat. Gyakorlatilag majdnem teljes afáziában szenved (igen, nem, talán, jó lenne, úgy volt) szavakat reagálja csak, nem mindig értelmesen. Magától nem mozog, még a kezét sem emeli föl, hogy megfogja a poharat. Nem nagyon érti amit mondanak neki így 10 nap után átküldték a János kórház neurológiai osztályára, ahol több mint 3 hetet töltött, de sajnos nem nagyon foglalkoztak vele, gyógytornász és logopédus sem vitte túlzásba a próbálkozást. Azt mondták, hogy nem neurológiai eset. Október 3-án megkapta a Temodol kezelést újra, de még előtte kiderült, hogy a laborja alapján súlyos sóhiánya van, így elkezdték neki adagolni a sóoldatos infúziót. Majd Október 7-én átszállították a Budakeszi Rehab Intézetbe, ahol a vizsgálatok alapján azt az információt kaptuk, hogy ha nem javul az állapota rohamosan, mert nem érti amit csinálni kell, akkor hazaküldik 3 hét múlva. Egy hét elteltével és sok sóoldatos infúzióval nagyon kicsit, de jobban lett, néha emlékszik dolgokra, rövidebb mondatokat el tud mondani és egyedül tud inni pohárból. A mai nap, október 14-én csináltak egy újabb CT-t de semmi különöset nem látnak ami ezt a teljes leépülést okozhatná. Az orvosok tanácstalanok, a család pedig tele van megválaszolatlan kérdésekkel. Kérlek, ha van valami ötletetek, tapasztalatotok, bármi ami segíthet, azt osszátok meg velem. Köszönöm!