Lényeg, hogy most már jól van az öregúr. Nincs megkötve, eszik három helyett (illetve amennyit adok neki), szépen beveszi kenőmájassal az ízületi gyógyszerét, napi kétszer kihozom a kapuhoz (pórázon). Nem mintha nem lenne az udvarában elég és kényelmes helye, de így lát és szagol embereket, autókat stb.