Sziasztok! Rettentően szomorúan, több, mint két hónappal a cicám elvesztése után írom ezeket. Sajnos több orvos figyelmetlensége miatt kapott 0% esélyt a gyógyulásra. Nem egy doktorról fogok írni, és arra kérném azt, aki olvassa, hogyha netán a saját kedvenc orvosára ismerne benne…tartsa meg magának. Örüljön neki, hogy náluk minden rendben, és ezt őszintén mondom, de az, hogy másnál nem történt baj, az sajnos az én cicámat nem hozza vissza. Próbálom rövidre fogni. 15 és fél évesen vesekímélő étrendben volt. Évek óta. Nulla, azaz nulla panasszal. Mivel mindig jártunk rutin vérvizsgálatra, eleve így derült fény a betegségére, tünete sosem volt. Egy ilyen alkalommal, költözés után kerültem Róth Katalin (XVII.) rendelőjébe. Első körben a váltótársával találkoztam (Szalay Barbara), akinek nemes egyszerűséggel nem sikerült vért vennie a cicámtól, szimplán mert béna volt. Két lábából két csepp vér jött, és az lett a vége, hogy miután mertem szólni, hogy lehet tapasztaltlan még, úgy megsértődött, hogy hússzor elnézést kellett kérnem, mert nem akartam újból vérvételre vinni a cicámat. Ultrahang nem volt….pedig úgy indultunk, de ahhoz ketten kellenek, és ezt nem jelezték…a szó szerint két csepp vérből helyben a veseértékeket meg lehetett állapítani. Én eljöttem, hogy úgyis vinni kell vizeletet, és megnyugodtam. Mikor vittem a pisit, Róth doktornőbe futottam, aki a jó isten tudja mire olyan felfuvalkodott. Kérdeztem, hogy az ultrahangot nem kéne-e megejteni, hiszen eddig úgy tudtam, hogy valós képet a vesékről csak vérvétellel és ultrahang eredménnyel lehet kapni. Nem kell állatorvosnak lenni ahhoz, hogy tudja az ember, ha már legalább egy állata volt, hogy a vérből már csak akkor kimutatható a vese károsodása, ha nagy gond van. Egy kezdetleges, vagy már folyamatban lévő vesegond még sokáig egyszerűen tünetmentes marad, és egy rutin vérvizsgálat semmit sem fog jelezni. Ezt úgy látszik a diplomás doktornő nem tudta. Közölte, hogy hagyjam már békén azt a szerencsétlen állatot, hát inkább ugorjak a plafonig, mert milyen jó eredményt kaptam, a vizelet eredményét majd küldi, felejtsem el az ultrahangot, mert –idézem-: igazi képet a vesék állapotáról vérvétel útján kaphatunk.

És igen, én voltam a hülye, mert hagytam ennyiben. Megkönnyebbültem, hogy nincs baj, az eredmények a megszokottak, semmi gond, szegény cicát sem kell rángatni, mert ő nagyon ki volt borulva minden egyes alkalommal, ha orvoshoz mentünk, úgy félt. Vizeletet vittem külön, amire választ napokkal később telefonon kaptam. Róth doktornő közölte, hogy antibiotikummal kéne kezelni a cicát, mert az eredmények gyulladásra utalnak. Holott semmilyen baktériumtenyésztés nem történt (utólag kiderült, nem volt baktérium a vizeletében). Nyilván elutasítottam, hogy nem kezdek bele egy antibiotikum kúrába látatlanba. Gondoltam várok egy hetet, előfordult az előző évben, hogy véreset pisilt egyszer-kétszer de orvosi vizsgálat után kiderült semmi fertőzés, valószínűleg stressz, és egy-két napon belül mindig megoldódott, még csak nem is rohangált wc-re. De sajnos mielőtt újból pisivizsgálatra került volna a sor, egy reggel letargiás lett a cicám, többet pisilt, és picit nyálas volt az álla, bal oldalt. Nagyon pici csomót lehetett érezni az állkapcsánál. Rettenetesen megijedtem, és próbáltam olyan orvost keresni, aki remélhetőleg minden vizsgálatot elvégez, és mivel anno nagyapám dolgozott az állatorvosi egyetemen, így volt ott még egy-két barátja, és édesanyám tőlük kért segítséget. Bár ne tette volna. Így kerültünk első körben Seregi Tamáshoz, Üllőre. Mert, hogy ő majd nagyon átvizsgálja, mindent megnéz, oda is benyúl, ahova még senki,,stb. Szóval Üllőig utaztam aznap, hogy valaki szépen átnézze. Komolyan mondom, pedig már úgy 30x éve állattulajdonos vagyok, hogy ilyen béna orvossal még nem találkoztam. A mindent átvizsgálokból az lett, hogy meghőmérőzte a cicámat….A szájába egy kilóméterről belenézett (pedig itt már baj volt, ugye) és közölte, hogy ott nincs gond (volt) Majd egy ultrahang jött, ahol egész egyszerűen nem sikerült felismerni egy rossz vesét. Nem, nem sikerült. Egy rutinos orvosnak… Azt mondta van valami a veséje előtt, amitől nem látja a szervet…Átirányított a Lehel úti rendelőbe, és megbeszélt egy időpontot Vrabély Tamással kilenc órára. És még telefonban megeresztett egy olyan megjegyzést, amiért bánom, hogy nem rúgtam fel. Ezért a hőmérőzésért és nulla ultrahangért utaztam és fizettem 10 000 forintot….kb. a pénz innentől csak úgy kifolyt a kezemből, lényegtelen…Haza Üllőről másnap kilencre ugye időpontunk van. Még hozzá is tette a drága doktor, hogy mindig csúszás van a doktornál menjek fél órával később. Ebben nem láttam logikát, de ok. Hát olyan nyolc előtt már ott voltunk. Taxival, mert tömegközlekedéssel szegény állatot nem utaztatom 3-4 órát oda –vissza. Mikor a recepciósnál jelentkeztem –volna-közölte a hölgy, hogy ok, de a doktor nincs még bent…mondom oké, megvárom. Nem, este lesz bent. ESTE kilenctől rendel! Valahogy ez kimaradt Seregi doktor úrnál, hogy közölje a kilenc óra este kilenc. Lehet én vagyok hülye, de valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy este kilencre menjek… Mindegy. Haza, majd vissza. Az egész történetben sok orvos kitartó munkájának köszönhető, hogy egyszer sem kaptunk hathatós segítséget, de Vrabély az , aki a legfőbb bűnös az egészben. Sajnos Magyarországon csak etikai bizottság vizsgálja az orvos vétségét, szakmai hibák…azok le vannak tojva. Az egész kész vicc, mert ha végig is venném őket egyesével, mert, ahogy eljártak, az nem csak szakmailag volt hibás, de etikailag is, akkor sem érnék semmit. Semmit. Mert meghallgatják a két felet, majd levélben az orvos kap egy dádá-t. Ennyi, és ezt soha senki sem fogja tudni. Amíg nem veszik el tőle a működési engedélyét, egyetlen állattulajdonos sem fogja soha sehonnan megtudni, hogy hányszor és milyen ügyben volt ellene eljárás. Nevetséges.
Vrabély megnézte a cicámat és közölte: az egyik vese jó, a másik kuka. Kérdeztem a műtétet. Nem az kizárt, idős is a cica (?? és, akkor nem lehet műteni, ha muszáj?? ) de nyugodjak meg, mert az a vese ott szó szerint nem csinál már semmit (mint majd kiderül, nem , semmit csak ki akar durranni…)
Szóval ne foglalkozzak vele, és még hozzá is tette, hogy az a gond, hogy túlaggódom a dolgokat. Szó szerint ezt mondta. Sajnálom, hogy az állatorvosi rendelőkben nem szereltetnek fel kötelező jelleggel kamerát, szívesen visszanézettem volna vele, mert mikor édesanyámmal beszélt napokkal később telefonon,neki azt mondta (mikor már tudta, hogy nagy a baj): ő próbált rávezetni, hogy búcsúzzam el a cicámtól…..búcsúzzam el? miközben megnyugtat? Hazug, nagyon nagy hazug az az ember, de a legnagyobb gond, hogy semmibe vette a rossz veséjét, és most jön a java: megnézte a hólyagját is ultrahangon, majd közölte, lát valamit benne (milliméterekről beszélünk) szerinte gyulladás, de lehet tumor is….Lehet tumor is!! de áá, kezdjük el kezelni antibiotikummal. Synuloxot írt fel a cicának. Ahelyett, hogy azt mondta volna. SOS legyen vizelet baktériumtenyésztés, nézzünk gyorsan cytológiát stb. Nem antibiotikum. Holott akkor már nagy baj volt, de még bőven lett volna esélye a cicámnak. Ugyanis akkor már annyira gáz volt a veséje, hogy egyből ki kellett volna venni . És ha úgy tesz, ahogy egy állatorvosnak tennie kell, már másnap az Állatorvosi Egyetemen vagyunk és nem csak hetekkel később. A veséje miatt műteni kellett volna, és jó eséllyel le tudták volna szedni vagy kivágni a hólyagjából a rossz részeket. Ehelyett adott a drága doktor a cicámnak nulla, azaz nulla százalék esélyt. Merthogy a hólyagdaganat roppant agresszív, ott nincs idő szórakozni.

És igen, ez az amiért én vagyok a bűnös, mert elhittem, mert elaltatott, hogy egy hétig nézzük mi lesz, és én meg bíztam benne. Vagy csak nem akartam szembenézni vele, hogy gond lehet, hiszen hát csak antibiotikumot kapott. Úgy jöttem el az orvostól, hogy még rá is kérdeztem, hogy akkor tuti nincs olyan baj, hogy meghalhat ilyesmi…(kb. mindig ilyen aggódós voltam, egy köhögéssel is orvoshoz mentünk, most meg….). szóval mosolyogva nyugtatott meg, hogy nem, túlaggódom. Én meg boldogan hazamentem , és elkezdtük az antibiotikumos kezelést, holott itt sem volt tenyésztés…Ja és a szájába NEM MERT belenézni a nagy Vrabély mert ahhoz el kéne altatni az állatot (vagy bódítani, mit tudom én) ….Ja, és mielőtt kihagynám. Tulajdonképpen a nyáladzás miatt mentünk első körben az orvoshoz, aminek majd kiderül nem is volt köze a hólyagjához (sem a veséjéhez) tehát megkaptuk azt az esélyt, hogy a daganatot még csírájában észrevettük…

Sajnos a cicám, ahogy megkapta az első adag Synuloxot, már hányt. Hányt, hány, és ekkortól kezdett visszaszaladgálni a wc-re és véreset pisilni. Két nap hányás után már a halálba aggódtam magam, a cica pedig olyan beteg volt, hogy nem evett, nem ivott, csak gubbasztott. Annyira rosszul volt, (még egy probiotikumot sem írtak fel neki) hogy a wc-re sem ment el!! Akinek már volt kiadós hólyaggyulladása, az tudja, hogy milyen fájdalmas és hogy lekaparja az ember a fejéről a bőrt, mikor menni kell és pisilni kell. Sűrűn, nagyon sűrűn. Vajon mennyire fájhatott a cicám gyomra, ha még így sem ment el wc-re? Mert hogy úgy raktam rá x időnként és néztem, ahogy egy adag vért kipisil. Harmadik nap felhívtam Vrabély-t, hogy csak hány a macska ez nem normális. Egyértelműen a gyógyszer volt gyanús, de ugye, hát kellett. Mit tegyünk. Válasz: vigyem be, felteszik infúzióra….Anyád!!! Egy közel 16 éves beteg cicát, aki már tiszta stressz, megjárt csomó orvost és nem eszik napok óta, még hagyjak magára??? Egy szóval sem mondta, hogy esetleg próbáljuk elhagyni az antibiotikumot, mert lehet az a gond. Na, itt hagytam abba a kommunikációt ezzel az orvossal, merthogy nem orvos. Mint elmondta magáról később, ő az ultrahangozás koronázatlan királya, ami hiba van, azt ő észreveszi, akkor is, ha más nem, mert csak ő láthatja…Szóval ez a drága kiválasztott doktor még infúzióra csapta volna mindenféle vizsgálat nélkül a cicámat. Akkor halt volna meg L

Sajnos így sem adatott sokkal több idő, csak több szenvedés…
Lassan már nem volt hova fordulni, de mivel továbbra sem lett jobb a cica állapota, elkezdtem fecskendőből etetni..Hála Istennek rövid időn belül egyszer úgy adta ki a gyógyszert, hogy nem kapott rá még ételt sem, és szó szerint látszott hogy megkönnyebbül. Ahogy abbahagytam a Synuloxot a macska helyrejött, mármint étvágyilag. Nem hányt többet, nem gubbasztott. Vrabély szerint semmi köze nem volt az antibiotikumhoz a rosszullétének, ami pont akkor kezdődött mikor elkezdtük és pont akkor fejeződött be, mikor abbahagytuk.. Szerinte a veséje miatt volt olyan beteg. A veséje miatt, ami sem előtte sem utána ilyen tünetet nem produkált.

Sajnos viszont maradt a wc-re futkosás és hiába pisilte ki magát szegénykém, akkor is visszafutkározott. Itt volt a következő ballépésem, ugyanis mit tesz az ember, ha kell egy orvos, de a közelben és gyorsan? Elmegy oda, ahová amúgy lábát nem tenné be. A Chiru Vetbe. Erről a rendelőről csak és kizárólag rosszat hallottam, és tudom itt is én vagyok a hibás, de már kínomban nem tudtam hova lépjek. Persze megint belefutottam egy fiatal orvosnőbe, Bak Orsolyába. Ha valakinek kedves az állata élete, nagyon nagy ívben kerülje ki. Flegma, buta, kifejezetten antipatikus.... Semmit sem csinált, csak feltett kb. ezer kérdést, és csak pötyögött a gépén. Nem vicc, vagy tíz perc azzal telt el, hogy olyan létfontoságú kérdéseket tett fel, hogy milyen tápon van a macska, de pontos márkát kért. ilyenekről írogatott, Komolyan az életben ilyet még nem láttam. A többit meg kitöltötte az előző orvostól hozott eredményekkel. Egy vicc ez a nő. Természetesen nem nézett a szájába, Ő TUDTA, hogy a veséje miatt nyáladzik a cica (NEM KURVÁRA NEM ATTÓL!!) és kiküldött a rendelőből, amit nagyon bánok, és elvitte a cicámat vizsgálatra. Úgy jött vissza, hogy nem lehet rendesen megvizsgálni a cicát, merthogy nem hagyja magát, így vért sem tudott venni…Tényleg , valóban?? Egy halálosan beteg állatot akit már megnyúztak ez elmúlt időszakban százan, akinek mindene fáj, az nem engedi egy olyan embernek, aki még csak kedvesen sem néz rá? Kedves Orsolya, ha olvasod, válts pályát, mert ez kurvára nem neked való…
Még kint is hallottam, hogy sír a cicám, nyilván fájt mindenek L
Az eredmény? Visszahozta úgy, hogy három (3!!!) injekcióval tömte tele, anélkül, hogy én engedélyt adtam volna rá. Ráadásul olyat, amit vesés állatnak tilos lenne adni.

Az eredménye annyi volt, hogy beállt estére szegénykém, csak nézett mereven maga elé, majd kb. két napra a kurva erős fájdalomcsillapítótól enyhültek a fájdalmai. Ez volt a gyógyítás…

Kb. Vrabély óta másfél hét telt el, mire rájöttünk, hogy ez sehogy sem javul, hiába a gyógyszer, oltások, még vettem hólyagyulladásra is valamit, de azt is úgy, hogy a chiru –vetben kb. 5-ször kérdeztem rá, mire belenéztek a szekrénybe, hogy jé tényleg van…) szóval chiru vet soha többet, volt még két fiatal orvossal ott dolgom, egyik annyit tudott, mint a másik. Semmit. Egyszer még kértem egy vérvételt, amire azt mondta, egy másik doktornő, hogy a papírja szerint nem engedi a vérvételt..közöltem, hogy jah, talán kedvesen kéne vele bánni. Rám nézett, elvitte a cicát..és sikerült vért venni…

Így kerültem vissza Vajdovich doktor úrhoz. Róla igazán, igazán nem szeretnék rosszakat írni, mert mindig kedves, segítőkész volt….de valahogy nem sikerült soha jól diagnosztizálnia. Már ismertem egy évvel korábbról, akkor ki akarta venni a cica veséjét egy máshonnan hozott lelet alapján, majd onnantól bármikor mentem azt mondta, hogy ne aggódjak nem kell kivenni, csak ÉN akartam. Nem vicc, vagy tíz alkalommal próbálta rámfogni , hogy én akartam kivetetni a veséjét, holott egy másodvélemény miatt kerültem hozzá anno, és én kértem egy másik ultrahangot, amit szintén benézett, majd maradtunk annyiban, hogy nem vesszük ki a veséjét

….Szóval kedves aranyos, de még mikor az étkezésről kérdeztem anno a cicát, hogy mivel hízhatna akkor is mondott olyanokat….mire bejött egy ott dolgozó dietetikus és szöges ellentétben másokat mondott. Mikor kérdeztem az orvost, hogy most akkor kinek higgyek, azt mondta…ja hát ő annyira nem ért hozzá….Akkor minek ad tippeket?? Szó szerint olyan ételt ajánlott, amiről a dietetikus lebeszélt.
A lényege, hogy megállapította, hogy a cica hólyagjában rosszindulatú daganat van L A szájáról ő sem tudott véleményt alkotni, mert miért is…

Azt mondta, hogy nagyon rosszak a kilátásai, beszéltünk a kemoterápiáról, amit elutasítottam. Nem akartam, hogy szenvedjen, ha egyszer fél-1 év ami kilátásban lehet még L
Mondta, hogy nézzük, monitorozzuk, hogyan változik, a fájdalmaira pedig felír valamit. Külön kértem, hogy vesekímélőt adjon. Mondta persze. Erre kaptunk tőle Meloxydilt ! Azt, amit van olyan ország, ahol nem is lehet tablettába forgalomba hozni, olyan veszélyes, és olyan rövid idő alatt vágja tönkre a gyomrot és a veséket..De adott hozzá vérnyomáscsökkentőt, hogy „levegyük a terhet” a vesékről, és ezzel védjük ki a meloxydil negatív mellékhatásait……ezt azóta sem érti senki. Persze vérnyomás mérés előtte nem volt, hogy egyáltalán lehetne-e…

Persze ahogy utánanéztem láttam, milyen veszélyes a Meloxydil, de egy orvos sem ajánlott jobbat, sem alternatívát, sem semmit. Persze nemsokra rá a cica nagyon szédülni kezdett. De egy nap annyira, hogy leesett az ágyról, felborult a kosarában, mindenhol elesett. Azt hiszem minden nap egy kicsit én is belehaltam ebbe az egészbe, mert a cicám ennyi fájdalom és kínzás mellett sem akart semmit, csak kiülni a napra, vagy egy jó aludni. Egyetlen zokszó sem hagyta el a száját, még a wc-n sem hallottam maximum kétszer sírni. Ezt a tehetetlenséget nem kívánom senkinek.

Persze újból kerestük Vajdovichot, aki meg volt sértődve, hogy megkérdőjelezem a tudását, és jó szándékát. Még édesanyám is engem cseszett le, hogy azonnal folytassam a vérnyomás csökkentőt, mert muszáj…mert ha az orvos azt mondja akkor úgy van….

Csak, hogy ki ne hagyjam: a köztes időben voltunk nála még egyszer és akkor azt mondta, hogy mégis elég valószínű, hogy jóindulatú a daganat, és egy mintavételre adott időpontot úgy másfél hét múlvára…

De ugye időközben nagyon beszédült a cicám, és ő épp nem rendelt, ezért az Állatorvosi Egyetemre küldött minket, és ajánlotta Falus Fruzsinát. Mikor megláttam a doktornőt, akire látatlanban azt hittem, hogy legalább 20 éve praktizál, ha már ajánlják és ehelyett egy fiatal lányt kaptam, majdnem elrohantam.

De Murphy törvénye szerint a legvégén sikerült egy olyan orvosba botlani, akinél kedvesebbet kívánni sem lehetett volna. Soha, de soha egyetlen állatomhoz nem fordult még egyetlen orvos sem olyan szeretettel, mint Falus doktornő. Azt már milliószor megéltem, hogy rángatják, húzzák, nyúzzák egy –egy beteg állatkám, de hogy odahajoljanak, és megpróbálják elnyerni a bizalmukat, na olyat még nem. Lenne mit tanulnia ettől a doktornőtől a többinek. Kedves volt, empatikus, nem próbálta meg egyből kibányászni a kosár sarkába meglapuló állatomat a hideg vizsgálóasztalra. Ehelyett megsimogatta, nyugtatgatta, és olyan kedves volt, amiért a mai napig csak hálával gondolok rá.

Megnéztük miért szédülhet a cica, de mivel több oka lehet, kértem egy vérnyomás mérést is (jelzem kb. az egész országban csak és kizárólag az egyetemen van lehetőség hiteles vérnyomás mérésre, úgy, hogy közben rengeteg vesebeteg cica vakul meg egyik napról a másikra, mert nem tudják, hogy magas vérnyomása lett….)

szóval megmérték, és még ott totál feszült állapotában is normálisak voltak az értékek, szóval a gyógyszer ment a kukába. A vérnyomáscsökkentő. És varázsütésre ment vele a szédülés is….

Viszont a doktornő megnézte ultrahanggal a cicát (nahát, nekik sikerült) és ugyanarra a vesére amire Vrabély azt mondta, hogy hagyjuk nem csinál az semmit, közölte, hogy vagy sos kivesszük, vagy bármikor kidurranhat, mert az egész vese merő ciszta, vagy már maga a vese egy nagy ciszta.

Addigra sajnos a hólyagjában a daganat olyan nagy lett (már Vajdovichnál is, Vrabély után két héttel) hogy a milliméterekből centik lettek. Viszont érdekes módon onnantól nem növekedett tovább, de sajnos már késő volt.

Egy héten belül Németh Tiborhoz kaptunk időpontot műtétre (amikor Vajdovich még csak várt volna vissza vizsgálatra, merthogy jóindulatú mégis a daganat). Rosszat nem tudok mondani, elmondta miről lesz szó, és hogy mindent megtesz. De holló a hollónak a szemét nem vájja ki, mikor rákérdeztem, hogy mi a véleménye Vrabélyről, és arról, hogy ennyi idő eltelt, hümmögött-hammogott, de kimondani nemigen merte, hogy igen, ezt egyből műteni kellett volna. Nem mondta, csak annyit „védekezésül”: hát nem ő rakta bele a rákot…szó szerint ezt mondta…Nem ő rakta bele a rákot.

Még egyszer azért rákérdeztem: szóval akkor ha előbb jövünk nincs több esélye?? valóban?…De igen. Nyilván-válaszolta..Minél előbb vesszük észre, minél előbb kezeljük, annál több esély van…
A műtét sajnos semmilyen eredménnyel nem zárult, mert a cicánál bebizonyosodott, hogy rosszindulatú, és szinte az egész hólyagját beteríti. Így a veséjét sem vették ki. Felébresztették a kérésemre, hogy ne a műtőasztalon hagyják meghalni, én pedig hazahoztam, hogy akkor most mindent bele, alternatív megoldás, kenderolaj, csökkentett deutérium tartalmú víz, akármi de egy esélyt még adjunk.

Őszintén, az utolsó előtti napján sem nőtt az ultrahang szerint a daganat, nem tudom elrontottam-e, hogy nem küzdöttem tovább. Hogy most egy onkológus szerint jóindulatú daganat volt-e hiszen nem nőtt, vagy mégis rosszindulatú volt-e, hiszen a másik orvos felnyitotta, úgy nézte meg, és elmondása szerint mozdíthatatlan volt , tehát egyértelműen rák.

És igen, a nyáladzás: pont a műtét napjára durrant be az állkapcsa. Németh doktor ajánlott egy röntgent….Igen, egy szaros röntgen kellett csupán, hogy kiderüljön, hogy egy tályog van a cica fogánál…El sem tudom képzelni, mennyi minden fájhatott szegénynek akkorra már. Egy tályog, amit nem mertek megnézni, amit nem láttak, aminél ráfogták , hogy a veséje L

A műtét közben a fogát kivették. Hazahoztuk, volt egy seb a szájában, egy vágás a hasán, és valamelyik kretén asszisztens vagy ötször megvágta a lábán, aminek következtében lett egy kis gyulladás a combja tövében, de úgy, hogy a szőrt még utólag sem vágták le körülötte, hogy ne ragadjon bele.

Egy hét telt el, mire visszaállt az étvágya, vagyis étvágya az volt, de a fogműtét sajnos fájt és lehetett hallani, ahogy ropog a többi foga mert próbál nem úgy harapni, hogy a sebbe menjen a felső megmaradt fog. A lábán a vágások sok-sok betadinos kezelés után javulni kezdtek a varrattal sem volt gond. Ennyit kapott még. Egy hetet.

Varratszedés után már egyre kisebbet pisilt, pedig addig csak visszarohangált, de az elején legalább egy nagyot pisilt. Most már annyit sem. Aztán már kakilni sem tudott. Utolsó napján nagyon bágyadt volt, sajnos nem tudom, hogy a kenderolajdtól-e vagy sem, de úgy vittük már az orvoshoz, mert akkorra már megint nem evett, rettenetesen vert a szíve, és hányingere volt.

Előző nap azonban még egyszer sikerült megkínozni, mert olyan picit pisilt, hogy féltem eldurran a hólyagja. Elvittük a kerületi Napkelet állatorvosi rendelőbe. Ebből a rendelőből kerültünk anno Vajdovich doktorhoz, amiről írtam, hogy másodvéleményt kértem. Nyáry Daniella volt egy ideig, aki a rutinvizsgálatokat végezte a cicámnál. Sajnos azonban egy alkalommal közölte (tehát a daganatos betegség előtt jó egy évvel), hogy MR-re kéne vinnem a cicát a rosszabb veséje miatt, és én az aljas mertem egy másodvéleményt kérni, mivel már akkor 14 és fél éves volt a cica és nem egy kockázatmentes vizsgálatról beszélünk. Akkor mondta Vajdovich, hogy műtsük (látatlanban), a papírok alapján, majd újabb ultrahang alapján, hogy minden vese tök jó… (?)

…majd egy hét múlva miután többször írtam neki lett még egy uh, mire közölte, hogy jaj a cica ficánkolt (nem igaz) ezért nem látta a másik veséjét és nézte meg ugyanazt kétszer…..No comment. A lényeg, hogy egyik vese jó, másik nem, de ez már tavalyi történet, de a doktornő mikor mondtam neki úgy megsértődött, hogy egy nagy veszekedéssel befejeztük közös pályafutásunkat. Teszem hozzá, hogy életben még olyan orvosi véleménnyel nem találkoztam, amire egy másik orvos nem mondott volna teljesen mást, és olyannal sem, aki ne sértődött volna meg azon, hogy mer kérni a szerencsétlen gazda egy másodvéleményt.

Én kértem másodvéleményt, aminek az lett a vége, hogy itt is ott is újabb csakazértis ingyen ultrahangok váltották egymást, volt vagy öt. A végén a Napkeletben Nyáry a főnökével ultrahangozta meg, és állítot mást a veséjéről, mert akkor már szebb lett. (?) Mikor megkérdeztem, hogy akkor most kell-e MR vagy sem, egyszerre vágták rá igen!—nem! míg a kedves doktornő igent mondott csak azért is, a főnöke mondta, hogy nem mert indokolatlan. Mondom ez tavalyi történet.

Lényegtelen, ebbe a rendelőbe szaladtunk, mert ez is közel volt, hogy újabb vizsgálatra, nincs-e elzáródás. Imádkoztam, hogy ne ő legyen ott, de természetesen csak és kizárólag őt tudtuk elérni. És mikor az ember azt gondolná, hogy ilyenkor van annyira empatikus egy állatorvos, hogy legalább csak csendben végzi a dolgát és segít…az első mondata ez volt: „Ugye ezt mondtam már tavaly is, hogy baj van a hólyagjával.” Az egy dolog drága Daniella, hogy ha így lett volna is egy szívtelen ember vagy, de nem, nem így volt. Ugyanis közel távol nem volt gond a hólyagjával, azt nem is néztük. Egész életében addig nem volt gond leszámítva egy-két fic-es gyulladást, ami magától múlt el két nap alatt, és soha ezzel kapcsolatban semmilyen kezelés nem volt, sem pedig feltételezés. Az a veséje volt.

A doktornő kedvesen volt végig flegma, közölte, hogy hol kell nézni hogy kitapintsam a hólyagját (az se a hólyagja volt, amit elsőre mutatott, de már mindegy) és még kedvesebben közölte, hogy záros a határidő….Köszönöm a kedvességed és az empátiád utólag is!

 

Hát ennyi. Másnap mint írtam már vittük a cicát és az ügyeletes orvos annyit mondott, hogy sajnos ez a helyzet már nem lesz jobb, csak kínoznánk. Így hát elbúcsúztam tőle.

 

Sajnos érdemileg és a cicám becsülete miatt csak ennyit tudok tenni, hogy ezt leírtam. És ennyi maradt, napra pontosan három hónappal a 16 szülinapja előtt ment el. Hogy ki volt a hibás? Akiket írtam, és még én. Sajnos főleg én, mert felnőtt emberként pont azon az élőlényen nem segítettem, akinek az élete rajtam múlott.

Lehet a betegsége is miattam alakult ki, ki tudja… lehet rákiabáltam, mikor nem kellett volna, vagy kiengedtem a közös kertbe, nem gondolván, hogy permetezhetik. Vagy rossz volt, amit kapott eledel, vagy nem tudom. Soktényezős és nem kívánom senkinek, hogy ennyi önváddal maradjon és egy maréknyi hamvval a kezében, mert ennyi maradt ennyi év után.

Felfogni még most sem sikerült, de én ezeket az orvosokat, nagy ívben elkerülném. Sajnos egyik sem volt képes arra, hogy egy egyszerű tályogot felismerjen (vagy legalább próbáljon utánajárni a nyáladzás okának)…Pláne nem, hogy egy nyilvánvalóan műtétre váró hólyagot és egy rosszindulatú daganatot időben észrevegyen. Szakmailag és etikailag is a legalja volt az egész. De mint írtam én vállalom a felelősséget, mert előbb kellett volna tovább mennem, nem elhinnem, amiket mondanak, a „lehet” szóra egyből tovább vizsgálni, követelni, hogy ott legyek, hogy lássam, hogy másodvélemény legyen. Mert a cicám bennem bízott, ő az én felelősségem volt, és csúfosan elbuktam.

Ennyi a történet, többet hozzáfűzni már nem tudok nem is akarok, ki –ki döntse el mikor melyik állatorvoshoz viszi az állatát, de egy jó adag szkepticizmus sosem árt. És a másodvélemény.