A Wiki teljesen korrekt módon járja körbe a *király* szó etimológiáját.

"A szó eredete

A történészek többsége szerint a magyar király szó Nagy Károly nevének szláv közvetítésű átvétele.[1] (Karl→kral→király). A térségben a 9. században csak a németeknek és a horvátoknak volt királyuk, ezért felmerülhetne a horvát közvetítés, de a korabeli források[forrás?] Pannónia szláv és a magyar vezetőit is király (rex) címmel illették, ezért teljes joggal gondolhatunk arra, hogy legtöbb átvételünkhöz hasonlóan ez is a pannóniai szlávoktól került hozzánk.[2] Károllyal a szlávok álltak közvetlen kapcsolatban, a magyarok a 9. század elején még Etelközben éltek, s első megjelenésük a frank területeken csak Károly halála után fél évszázadra tehető. 862-nél jegyezte be Hinkmar reimsi érsek a Szent Bertin-kolostor évkönyvébe, hogy a korábban ismeretlen Ungri is Német Lajos királyságát pusztították.[3] Egyesek szerint könnyebben indokolható hangtanilag a fordított átvétel, miszerint a szláv nyelvekbe került a „király” szó a magyarból.[forrás?]

A Czuczor Gergely és Fogarasi János szerkesztette és írta A magyar nyelv szótára szerint "már a Zend-Avesztában eléjön a Kara, mint az első uralkodók neve."[4][5] Hozzáfűzik, hogy "Hang- és fogalmi rokonságban van vele a görög κδα⎨νω és κνριος, melyekhez hasonló a latin herus, német Herr; de legegyszerűbb itt is, mint számtalan más esetekben, a tiszta gyökü magyar úr. Valamennyiben az átv. értelmü magasságot, fensőséget jelentő ar, er, ur, υρ ir a lényeges alkotó hang."[6] Eszerint a király szó eredete sokkal régebbi a "Károly" név átvételénél."

Még az elavult Czuczor-féle értelmezést is említi.