Magyari Lajos

 

 

NEM A FENYŐK…

 

Nem a fenyők, a hegyek, a borvizek,

nem mítosz, nem ködlő hangulat,

nem a születés bíbor mágiája,

mi e földdel engem összead.

A szépség, a vérség mind kevés:

nőhetnek bennem fenyvesek,

zúghat honi szél, fakadhat forrás...

E kötés más. Keservesebb.

Jogom van hozzá: földem a Föld,

Európa én hű szülővárosom,

nem vagyok kisebb és nem nagyobb,

mint milliárdnyi ember-rokonom,

kiket más tájnak lége éltet,

más nyelvek zenéje ringat el,

más robajlással árad a vérük,

és ereikben más dalt énekel.

Más történelem homlokuk mögött

és másként megszerkesztett jövő,

de a jövendő csak úgy igaz,

hogyha Hazát is kap az eljövő.

 

Nem a fenyő, a hegyek, borvizek,

nem mítosz, nem ködlő hangulat,

nem a születés bíbor mágiája,

mi e földdel engem összead.

A szépség, a vérség mind kevés,

több kell ide: hű számvetés –

itthon vagy, itt lehetsz magad,

kötések kötnek, hogy légy szabad,

léted csak itt lelheti igazát,

lényegét: házat és Hazát.

 

 

Fél évszázad magyar

költői. 2. [168-169.]