"Legközelebb ezt is hangsúlyozd ki határozottan: a gének története ott kezdődik, hogy már megvannak!"

 

Legalább ötször leírtam már neked, hülyegyerek!

Az élő rendszerek replikálódó molekulákkal indultak fejlődésnek.

A replikálódó molekulák közül hatékonyságuk miatt az RNS-láncmolekulák kerültek ki győztesen, mivel enzimatikus hatással is rendelkeztek az egyszerű elemekből változatos sorrendben ugyanazzal a kémiai eljárással felépíthető láncok, miután azok önmaguk távolabbi szakaszaival másodlagos kötésbe kerülve 3D térbeli alakot is fel tudtak venni (ribozim).

Az RNS-láncok evolúció alatt álltak, idővel egyre hosszabbá, egyre változatosabbá váltak, és a különféle szekvenciák egyre jobban egymásra lettek utalva ugyanabban a sejtben való fennmaradás céljából.

Idővel az RNS-láncok kisegítő peptid-láncokat kezdtek magukra építeni, majd később kialakult a metódus, hogy az RNS-láncról készült peptid-lánc leválasztva önállóan működhetett enzimként. Kialakultak az első fehérjék, amelyek sokkal hatékonyabbak voltak enzimeknek, mint a ribozimek. Az evolúció ettől fogva az RNS-láncok mutációit aszerint is szelektálta, hogy milyen jó fehérjéket tudnak kódolni. Létrejöttek a proto-gének: egy RNS-lánc => egy fehérje.

Ezt követően (vagy nagyjából ezzel párhuzamosan) bukkant fel az RNS-láncok kis módosulásával a DNS-lánc, és mivel az RNS-ek túlnyomó többsége már önmaga nem játszott szerepet enzimként, ezeknek a fehérjekódoló RNS-láncoknak nem hiányzott a fizikai megtestesülése a sejt működtetésében, és a fehérjekódoló szekvencia megőrzését nyugodtan végezhette az inaktív (értsd: már csak információtárolásra képes) DNS-lánc. Elkezdődött a proto-gének biztonsági másolása a DNS-láncra, és kialakult az a rendszer, amivel egy láncra több proto-gén RNS-lánc felmásolható lett, és ezzel létrejöttek a valódi gének.

 

Minden értelmes ember (tehát nem te) a fenti erősen valószínűsített* történetből világosan láthatja, hogy amikorra a DNS-gén rendszer kialakult, akkorra már év-százmilliók óta fehérjekódolásra szakosodott RNS-szekvenciák léteztek, tehát az első gének nem a semmiből épültek fel. A fehérjekódoló RNS-szekvenciák pedig még korábbi ribozimekből alakultak ki, tehát ezek sem a semmiből jöttek létre. A ribozimek pedig egy önálló biokémiai evolúció során emelkedtek ki a többi replikációra képes molekula-rendszerrel folytatott versenyből, és bonyolódtak be a folyamat során többszáz- és ezer nukleotidos láncokká, tehát ezek sem a semmiből sodródtak össze véletlenül.

Az egész folyamat során soha és semmikor nem történt olyan, hogy valaminek a nulláról kellet volna valami kitalált "génszintézis" marhasággal összeszerelődnie! A molekulareplikáció az első másolódás óta folyamatosan a meglévő anyagból dolgozva szépen intézi az ügyeket.

 

 

 

(* Azért erősen valószínűsített a forgatókönyv, mert a fehérjeszintézis összes műveleti részénél kizárólag RNS-láncok sertepertélnek, sőt még a nagy fehérjemolekulákkal feltuningolt riboszóma magjában is az érdemi munkát egy ribozim RNS végzi. Logikusan végiggondolva a dolgot a fejlődési sorrend nem lehet más, mint hogy ribozimek segítik egymás gyártását -> ribozimek gyártanak fehérjéket RNS-ről -> az RNS-templátokról DNS-másolat készül, és ettől fogva a rendszer úgy működik, hogy első lépésként a DNS-génről készül egy RNS-lánc, ami már kompatibilis az ősi ribozim-fehérjegyártó apparátussal.)