2019. április 5. és 13. között Várjon Dénes az USÁ-ban szerepel/t:
.
április 5. és 6.: Philadelphia; az utóbbin mesterkurzust tartott
04.10.: Fresno
04.13.: Washington D.C.
.
A koncertek műsora azonos:
Beethoven: A-dúr szonáta, Op.101
Brahms: Hat zongoradarab, Op.118
Kurtág: Játékok (részletek)
Schumann: Szimfonikus etűdök, Op.13
.
.
Az alábbi linken az első szólókoncertről olvashatunk
Várjon örömteli visszatéréséről
.
Három éve egy olyan szólókoncerten voltam, ahol egy általam még sosem hallott magyar zongorista, Várjon Dénes játszott. Most, hogy évekkel később újra részt vettem a Philadelphiai Kamarazenei Társaság hangversenyein, meggyőződtem arról, hogy kellő indokkal hívták meg Várjont a zongora-sorozatba. A 2016. februári szereplése annyira sikeres volt, hogy már vártam az újabb alkalmat ennek az „ismeretlen” zongoristának idei, április 5-i fellépésére.
Beethoven 32 zongoraszonátájának utolsó öt darabja egyedülálló a zongorairodalomban, közülük az első volt az op. 101. Ezek a szonáták sem formájukban, sem tartalmukban se nem „klasszikusok”, se nem „romantikusok”, hanem teljesen önálló kategóriát képviselnek. Az előadó számára külön próbát jelentenek, de az elhangzott szonáta hallgatása közben semmi mást nem éreztünk, mint a darab legbonyolultabb részeinek is az érthetőségét. Várjon interpretációja teljességében mesteri volt.
A legkifejezőbb Várjon játékára, hogy ő az a zongorista, aki minden egyes hangnak jelentést ad. Bár minden zongorista erre törekszik, de egyesek emiatt túlságosan is kihangsúlyozzák a részleteket . Várjon más: érezzük, hogy a művek valamennyi részletét átgondolta, viszont nem hagyta, hogy a részletekre való különös figyelem megzavarja a mű lényegének kibontását. Ez a hozzáállása különösen a Brahms darabokban volt egyértelmű. A hat darab mindegyikének önálló jellege van, amelyeket Várjon meg is világított. Például: az első tele van romantikus szenvedéllyel, a harmadik nyugtalanító, az ötödik titokzatos, a hatodik pedig álomszerű.
Egyes kortárs zeneszerzők könnyen megérthető műveket írnak, vagyis megőrzik a dallam, a harmónia és a ritmus hagyományos elemeit, hogy egy alkalmi hallgató is élvezhesse a művet. A 93 éves és még mindig aktív magyar Kurtág György nem ilyen szerző... A Játékok című sorozatát a műsorlapon egy 1973 óta írt „pedagógiai tanulmányoknak” nevezi, amelyet azért alkotott, hogy azokat a gyerekeket, akiknek a zongora még játékszert jelent, a kötetlen játékra ösztönözzön...
Várjon műsorának utolsó darabja a Schumann: Szimfonikus etűdök, amely nemcsak az ő egyik legjobb alkotása, hanem az ú.n. téma és változatok forma egyik legkiválóbbja. A többi ilyen darabbal ellentétben Schumann egy egészen más témát választott befejezésül. A mű szempontjából ez egy briliáns megoldást jelent, ugyanakkor ez volt a szólókoncert egyetlen gyenge pontja. Várjon úgy száguldott át ezen a részen, mintha megemelkedett volna az adrenalinszintje.
A zongorista egy varázslatos ráadással zárta a koncertet, megszakítás nélkül eljátszva Bartók három rövid, de lenyűgöző darabját.
xxxxx
Hogy a zene se maradjon el...! Mivel nem tudom, mely részleteket játszotta Dénes Kurtág Játékaiból, megidézek néhányat egy verssel kapcsolatos ilyen darabjaiból, a 2000-ben írt Játékok és üzenetek fagottra vagy kntrafagottra címűt és annak előzményét. Az utóbbit a 61 éves fagottosnak, Pascal Galloisnak ajánlotta, míg a verses kapcsolat Pilinszky János alábbi verse. Ennek a rövid kis játéknak az eredetije az 1984-ben gordonkára írt mű, és ezt annak a Kocsis Zoltánnak ajánlotta, akinek a Pilinszky-vers ajánlása is szólt. A Zeneköltészet, zene és költészet témába már többször bemásoltam.
Gérard de Nerval
Kocsis Zoltánnak
Folyópart, amely nem folyópart.
Emlék, mely sose volt napkelte,
aztán valami vizesárok,
s egy tüzes gombostű a fejben.
/1975/
A fagott-darabot két évvel később fel is vették, ld. Pascal Gallois lemezét! Rajta több más Kurtág-darab is van.
