Megvolt a hetedik is, mármint a Hammerklavier szonáta hetedik előadása Várjon Dénes részéről. Mi pedig a hetedik mennyországban érezhettük magunkat, az a száz hallgató, aki először a rutinos és értő műsorvezetőre figyelt, bár a zongoristától kért részletek, minták már jelezték, mire számíthatunk a felvezetés utáni teljes közvetítésen.

Igen, Várjon is egy médium, aki csak az elemzésnél kellett néha kottát használjon, amikor az extra kérések úgy kívánták, és aki a szünet után a közel 3/4 órás (43 perces) monumentális művet felzaklatóan és megdöbbentően, viharzóan és ellágyulva, élénken és gyászosan stb. interpretálta, és akkor a műsorvezető sorvezetői (akkordok, kisterc, hangnemváltások, zongora- és fúgatörténet stb. már csak a közelmúlté volt, és mi elragadtatva és szinte lélekzet visszafojtva merültünk el a hangözönben. Utóbbi viszont nem egy ömlesztett anyag, hanem egy szigorúan és fenségesen megformált remekmű volt, ahogy maga az eljátszott darab is az.

.

A Bartók Rádió majdani közvetítését figyelni fogom, és biztos vagyok benne, hogy az akkori több tízezres hallgatóságnak is hasonló élményt fog jelenteni. Dénes eddigi kapcsolata annyira kiemelkedő ehhez a szonátához, hogy már régen lekötötték a legközelebbi előadását (Padova, március 11-én, ahol még a Bartók-szvitet és az utolsó Beethoven-szonátát, az op. 111-es c-mollt is bevállalta), majd júniusban az írországi Bantry-ban, júliusban Weimarban, jövő februárban pedig Bolzanóban, márciusban kétszer Kanadában és egyszer az USÁ-ban szerepel vele (is). Fantasztikus!

.

Nagy élmény volt, és most is az a mérhetetlen alázat a szerzővel és a művével szemben, pedig a színvonal a legmagasabb volt. Köszönjük!

.