A Marillion zenekart jó 20-25 éve ismerem és imádom. Nem csak az énekes személye/személyisége miatt, de teljesen más volt Fish-el, mint most. Fülbemászóbb, zeneibb (populárisabb, bocs) volt, nyilván épp ezért népszerűbb volt anno.

Bevallom élőben most láttam őket először (de a fellelhető videoanyagaikat rengetegszer láttam), jegyet akartam venni a Royal Albertbe, de kb 1 nap alatt elfogytak. Ezt a pesti show-t semmi pénzért nem hagytam volna ki. Olyanokat csaltam el, akik nagyon nem is ismerték a zenekart. Véleményük: ahogy megjelent az énekes, nem tudták levenni róla a szemüket, minden mozdulata, mimikája, gesztusa egy csoda. Mondtam nekik, ez a Marillion.

Tegyük a szívünkre a kezünket nem ők a progrock zenei csúcsai, annak ellenére remek zenészek, előadók, nincs olyan sok lehengerlő számuk (új korszak), de mégis azt mondom, amit egy koncert élményt ad, azt - mégha csak video is - nehezen dolgozza fel az ember, elfelejteni hónapok múltán se lehet.

Kb 30-35 év alatt kevés koncert él olyan élesen az agyamba, mint ez. 

Nehéz megmagyarázni, ...???összhatás, rendezés, apró rezdülések, vagy csak én voltam különösen érzékeny abban a pillanatban.