Nalunk az anyai nagymamanal hianyzott az unoka szeretet, igaz hogy a sajat gyerekeitol is tavol  tartotta magat amelyest csak lehetett, nagy kritikaval kezelt minket, mi is otet de megis kedveltem mert furcsa, erdekes elbeszelesei, tanacsai egeszen jok voltak mikor felnott koromban hasonlo szituacioval talalkoztam meg az oreglany olyan erdekes, nem nagymamai volt a divatos oltozkodesevel, / megelozte a korat/, a ruzsaival, az egesz fellepesevel, lehetett rajta nevetni, / nem kinevetni, volt a kozonyos stilusaban, meltosagaban igazan mulatni es egyben csodalni valo, utanozni sem akkor sem most nem szerettuk volna.

Utalta a ferfiakat, ki tudja miert, apam szerint egy csodalatos figyelemre melto allatfajta volt, ki nem allhattak egymast.

Anyam tisztelte, szerette, magazta,  hehehe... mi tegeztuk, ja es meg talalkozasnal kezet is csokolt neki, mi nem, apam megtiltotta, hihihi, akkoriban volt ilyen szokas is egyeseknel.

A masik nagymama mar nem elt amikor szulettunk, nekunk ez volt a nagymama elmeny de nevetve gondolok ra vissza, semmi harag vagy igeny nem volt bennunk iranta.

A nagypaparol csak halvany emlekem volt, egy vekony sapadt kedves es nagyon beteg ember az agyban fekudt mindig...Imadta a nagymamat ezen apam nagyon el tudott mindig csodalkozni...