Az első (műszaki jellegű) emlékem a gumiról a Péti Nitrogénművekben volt. Üzemlátogatásra vitt el minket a tanárbácsi. Általános iskolások voltunk. A Nitrogénművekben az oxigénüzemben kihoztak egy vödör folyékony oxigént, majd az üzemi dolgozó belemártott egy pillanatra egy szál rózsát, majd a markában szétmorzsolta a szirmokat törmelékké. A következő percben a vödörbe belemártott egy gumicsövet pár másodpercre, majd hozzácsapta a járdaszegélyhez. A gumicső, mint egy porcelán tárgy darabokra tört.

Következő emlékem középiskolai. A műhelytanárom egy darab gumit lehűtött, ami be volt fogva az esztergába. Már nem tudom, hogy szárazjéggel hűtötte-e, vagy folyékony levegővel, de tudta esztergályozni. Viszont amint a gumi fölmelegedett, kiugrott a tokmányból. Ennek - úgy emlékszem az volt a tanulsága, hogy különböző hőmérsékleteken nagyon különbözően viselkednek az anyagok. (A bemutatót lehet hogy a kémia tanárunk csinálta, már nem emlékszem.)

De neked tudok válaszolni. Gumit nem fogsz tudni esztergályozni. Keménygumit igen, amit úgy is hívnak, hogy ebonit.