Ennyi idő alatt nem csak a kézilabda változott, hanem a sport és az társadalom is rengeteget.

Sokkal több sportból lehet választani, a gyerekszám általában csökkent, ahol meg nőtt, abból bizonyos rétegeket nagyon nehezen lehet a sporttal megszólítani. Ahogy a társadalomban, a sportban is nő a távolság a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb lehetőségek között. Bizonyos helyeken jelentős túlkínálat van, máshol teljesen megszűnt a sport. Ahol van kézilabda méretű csarnok, meg gyerek is, ott a mindennapos testneveléssel meg más sportokkal sokszor küzdeni kell a pályahasználatért. Amennyi kiemelt labdajáték lett összesen, annyi gyerek nem biztos, hogy van.

Vidéken, megyeiben, NB II-ben 25 éve komoly társadalmi összefogással, de valahogy működtek a dolgok, elismerés volt játszani még ifiben is. Aztán a 90-es évek közepén a gazdasági-társadalmi átalakulással elindult valami, aminek azóta sem látszik a vége, talán a stagnálás lehet cél. Abban az időben sokszor 3-4 megyei csapat küzdött az NB II-be jutásért. Most ránéztem a megyei férfi bajnokságok számaira. Hajdú-Bihar öt férfi csapattal, Békés néggyel. Borsod-Heves összesen nyolccal megy. De nézzünk egy feljettebb megyét, Győr-Moson-Sopron hét csapattal. Az a réteg, akinek az apja munka után elment kétszer még egyszer egy héten edzeni, és egy idő után elment vele a fia, nagyon lecsökkent. Az a csoda, hogy még mennek, meg hogy úgy-ahogy az NB II is, meg ha van valaki, aki fel akar jutni. Az utánpótlásból jövő második és harmadik csapatok nélkül szétesne az egész. Ez régen is volt, de messze nem ekkora mértékben.

Én nem azt akarom mondani, hogy katasztrófa helyzet van, csak azt, hogy ha a kézilabda tartósan szeretne megmaradni erős második sportnak, mint ami annak idején volt, akkor a hátország építésére is figyelni kell. Hogy beszéljenek róla, hogy legyenek példaképek, hogy benne legyen a körforgásban. Én több szerepben is jártam az országot jó sokáig, más helyekről nézve más a perspektíva. Mondjuk valószínű Veszprémben, Szegeden, Budapesten és az agglomerációban talán kevesebbet változtak a dolgok. Amennyire én látom, az NB I/B is ugyanaz az átjáróház, mint volt, talán még jobban mióta több pénz van a sportban. NB II nekem mostanában nincs fókuszban, de az a benyomásom, hogy az infrastrukturális fejlődés valamennyire egyensúlyozza a társadalmi átalakulást, abban az értelemben, hogy kevesebb csapatnak kell másik településre átjárni, az eljutási idők meccsekre csökkentek, de a küzdelem továbbra is megy, hogy legyenek csapatok.

De még egyszer mondom, nemrég kezdtem el újra jobban bevonódni, sok dolog csak benyomás, és tévedhetek.