> Kétáramnemű, egyterű, klímatizált, képes alsó sínről és felsővezetékről is működni, az űrszelvénye

hasonló a mi metrónkhoz, igaz ez magasperonos rendszerű.

Na, azért gondoljuk ezt végig:

1. Az ilyen kétrendszerű járművet oda szokás beszerezni, ahol két meglévő, de eltérő paraméterekkel rendelkező hálózati elemet kívánunk összekötni/átjárhatóvá tenni. Ilyen lehet nálunk (ha gazdaságilag indokoltnak bizonyul) az M2G projekt.

A wannabe-M5 esetén nincs két meglévő hálózati elem. Ide a legnagyobb bornírtság lenne ilyen kétáramrendszerű-felsővezetékes-harmadiksínes rendszert létrehozni, csak azért, hogy kicsit szűkebb lehessen az alagút.

2. Ráadásul ez egy szakaszolt projekt, jelenleg csak a Kálvin térig látszik körvonalazódni valami, attól északra lévő szakasz még a Holdban van. Ez azt jelenti, hogy akár évtizedekig is egy olyan hibrid rendszer jönne létre, amiben az utolsó három megálló a többitől eltérő áramnemen és áramszedéssel üzemelne. Ez még az előzőnél is értelmetlenebb megoldást eredményezne. A padlószintnél pedig gyakorlatilag a három nehézmetró-paraméterű állomás miatt kellene az összes többit magasperonosítani és a nagyvasúttól végleg elzárni. (Apróság, de a nosztalgiaüzemnek is fuccs lenne).

3. A szovjet nehézmetrós űrszelvénybe azért a felső áramszedőt lehúzott állapotban elsüllyeszteni bizony a jármű tetőszerkezetét erősen megbonyolítaná és az M2G-s tanulmányból úgy rémlik, hogy az utasterér magassága szempontjából is vet fel kérdéseket.

4. Nem műszaki-gazdasági szempontként végül nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ha szovjet rendszerű nehézmetró-paraméterű szakaszok létrehozása jönne szóba, akkor valaki esetleg jó ötletnek tartaná, hogy a jelenlegi HÉV-szerelvényeket "felújítsa" és "átalakítsa" egy, az ilyen rendszerű metróknál gyakorlatot szerzett járműgyártó...