Ezek azért nehéz kérdések, mert a keveset tapasztalt ember nem fogja tudni úgy értékelni akár egy akusztikus hangszer előnyeit sem, hiába kerülne az 1 millióba. De természetesen van az a helyzet ahol megérheti egy akusztikus hangszer. Ezeknél azonban azt sem árt tudni, hogy egy régi de jó állapotú, karbantartott és rendszeresen használt hangszer, akárcsak egy bejátszott hegedű, az idővel nemesedik is, azaz a hangzása egyre érettebb, de ennek értékeléséhez már művésznek is kell lenni.

Én egyszer ültem egy 2 milliós, kb. 100 éves, régi stílusú, de már angol mechanikás, restaurált Bösendorfer középzongoránál, ami a restaurátor nappalijának dísze volt. Szerette és használta is a bácsi és értően karban is tartotta. Ezzel párosulva álomszép krémes, bársonyos hangzása volt, talán a legszebb amit életemben hallottam. Na azt nem helyettesíti semmilyen digitális.

Digitálisban nekem a Roland RD színpadi zongoráiban a 700SX, GX, NX modellek mechanikája a legkényelmesebb játékérzetra azzal a plusz tulajdonsággal, hogy nem fárad a kéz rajta. 1 óra elteltével is ragyogóan, szinte trenírozva, felfrissülten mozog rajta a kéz.

http://forum.pianoworld.com/ubbthreads.php/topics/1815839/NEKID_PICHURES_Roland_RD_700NX.html

Szóval ezen a ponton nem érzem hátrányát sehol egy digitális zongora billentésének. A hangzásba már inkább bele lehetne kötni, de ott én inkább egy profi kihangosításban látnám a megoldást, mint felesleges pénzeket abba ölni, hogy méregdrágán rezonáló felületet is kapjunk a hangszerben. Viszont ez már annyira szubjektív és tapasztalatokon nyugvó terület, ahogy pl. hasonló mélységű kérdéseket is feltesznek azzal, hogy most egyik zongoristának miért a Steinway jön be, a másiknak meg mondjuk csakis a Fazzioli... Ez egyszerűen már nem a laikusok beszédtere a témában. :)