Ha közömbös vagyok a Szavaddal szemben, az megmutat engem magamnak

Ha közömbös vagyok az Ódáddal szemben, az megmutat engem magamnak

Ha valaki pedig elénekli az énekek Énekét, és az felbőszít engem, az megmutatja a mélységemet

Mégha korábban magam is elénekeltem Neked, az sem mentesít engem a szégyenemtől

Éppen kegyelmekkel akarsz elárasztani, amikor megadod, hogy értsek, hogy magam tudjam ledönteni a nagyságom oszlopait

Igen, engem mutatsz meg magamnak, hogy magamtól ki vagyok

Hogy por vagyok a porból

Magamtól sötétség vagyok

Egy légy is meg tudja mutatni a nagyságomat, a Szavad pedig rám mutat

Örvendezzek, ha befogadom a Szavadat

És örvendezzek a felismerésnek, a nagyságom felismerésének

Mert mindkettő a kegyelmed

Az első a gyöngeségem, a második az út a gyöngeségemhez

És mennyivel inkább utánad, előtted járva, minthogy eltévedjek

Nagy hóban is úgy van, egy elöl megy

Majd egymás mellé lépünk, amikor eljön az ideje

Az lesz a felismerés ideje

Megerősödve a távozóban