Az eljövendőben egy a fontos, a szeretet

A gondolatot megértem, de a súlyát nem érzem, mert az önszeretetem azt súlykolja, jól vagyok az önszeretetemben

Ha fellángolok egy pillanatra, azt gondolom az a pillanat elég nekem

Pedig a tiszta szeretet hasonlatos a szőlőhöz

Három éven át nevelem, és óvom, és a negyedik évben kezd el teremni

Jó helyen vagyok ahhoz, hogy bővelkedjek

Hogy bővelkedjek a szeretetedben fürödve

Ha abban tudok növekedni, ami Tőled származik, akkor ahhoz adnom kell, hogy kapjak

Ha azt adom, amit magamért teszek, nem adtam semmit, nem is jár érte semmi

És nem hagysz abban tudatlanul, hogy mit adjak, de mégis, hogy azt felérjem, tudnom kell a Tanításodat

Ami az eljövendőben fontos, az a szeretet

És ha azt akarom, akkor vennem kell a Szavadat

És az avval kezdődik, hogy áldozok, áldozom az időmet, és a gondolataimat

Ha foglalkozok a gondolataimban a gondolataiddal, akkor Neked engedem meg, hogy elém tárd azokat

Elültetek egy vesszőt, és kihajt, mert megöntözöd

Ha pedig megöntözöd, akkor arra csodálkozok, az élő Isten válaszában

Hiszen a vágyad, hogy tudjak

Mikor ősszel le akarom verni a fáról a diókat, egyre egy gyöngét suhintok, erre jön egy szélroham, és leveri a többit

Így cselekszel a hatalmas fával

És a válaszod is így szól, egyre százat adok