A világ meg akarja érteni az Írásaidat, anélkül, hogy felvenné a felelősséget

Gyermekeid meg a kezedbe rakják annak a súlyát

Szeretné a világ kódokban, végül kap számokat, hogy megkapják a kódokat

Aki meg Veled jár, bölcsességet tanul

A világ úgy veszi, a másiknak mondod, a gyermeked meg azt hallgatja, amint neki mondod

A világ neveket kap, hogy belehelyettesítse a sajátját, hogy végre értsen

A világ nem lesz becsapva

Az lesz becsapva, aki nem közelít Hozzád

Maga ejti önmagát kelepcébe

A tűz ugyan ha kiszabadul rombolhat, és a víz is, ha a medrét veszti rombol

De ugye nem mondhatjuk sem a tűzre, sem a vízre, hogy hasztalan

A Szavad pedig építkezik

Annak építkezik, aki rágódik Rajta

És mennyivel ízletesebb az az étel, ami tűzre való, és tűzön sült és tűzön főtt

A tűz nem tudja a mértéket, magamnak kell a mértékét vennem

A Szavad meg azt adja, mértékben adod

Hozzám igazítva, rám formázva

Hiszen mellettem a Segítség

Mellettem az Áldás, hogy a Szavad a számomra áldássá váljon

Aki alázatban akar tudni, az érteni fogja az Írásaidat

Gondolatodban ránézve a világra

Újra születve, életre születve

A karon ülőnek még nincs felelőssége

Ha élek rád rakom a felelősségem terheit

Megtartva, mégis ketten hordva