Olyan vagyok, mint aki fél a szerelemtől, hogy magához kötöz engem

Olyan vagyok, aki fél a szabadságtól, ahova a szerelem felemel

Elszakítva minden kötelékemet minden mástól

Igen olyan vagy, aki fél a felemelkedéstől

Jobban szeretem biztos semmit

Féltem, hogy elveszítem a talajomat

Félek, hogy kiemelkedek a porból

Pedig amikor jön a lány, aki tüzet hord a szemében, legyőzi a fásultságomat

És attól kezdve nem lesz sem távolság, sem semmilyen nehézség, ami megállíthatna az utamon

A tűz a szívemben tudja

Magam meg megállnék

És a tűz a szívemben mondja, indulj, és ne késlekedj

Ó, mécs van az ablakban, ó, bevilágítja a lépteimet, ha kérem

Szívembe gyújt világot, ha a tüzébe nézek

Ó igen, lekötöz magához, kiszabadítva engem a kötelékeimből

Szabadság ott van, ahol a szívem lángol