Mikor az Úr és Satana beszélgetnek, amikor Satana egy érintést érez a szívében, akkor elmenekül

Ugye milyen ismerős ez az elmenekülés

A menekülő magát dicsőíti, és evvel a lényegben kígyót és békát szór

Ó igen, kígyót és békát szórunk, amikor magunkat dicsőítjük

És menekülünk, mindegy támadva

Hiszen rohamozva megyünk arra, Aki megérinthetné a szívünket

Nehogy megmeneküljünk

Hiszen féltjük a hatalmunkat

De hát bementünk egy ajtón, és azon már nem mehetünk vissza

És kijárat is csak egy van abból a helységből

A bejárat mellett tömörülünk, holott a kijárat mellett már dereng

Nem baj, ha kifele nem megyünk, akkor megyünk egymásnak

Mert ugyan mit árthatunk annak, Aki ellen szövetkezünk?

De hát csak úgy van, ha ellene nem megy, majd megy egymás ellen

És addig maradunk, amíg ezt az egymás ellent le nem győzzük magunkban

És igen, ha megengedem magamnak, hogy a szívembe nézzek, győzelmet arattam, győzelmet arattam magam felett

AKi ellen mentem, az megbocsát, aki ellen meg tehettem, neki is meg kell bocsátania

Így kijáratom egy pad, amíg ki nem engeszteltem, azon a padon várok

És már nem a testem hasad, hanem a szívem az, ami fáj nekem

Mert ahhoz mennék, Akire a kígyót próbáltam dobni

Megvárom, amíg befogad, hiszen befogad