Megint meghallgatva Várjonék új lemezét, változatlanul a kiegyenlítettséget tartom fő erényének a hangszerek elmélyült szép hangzása mellett: mégiscsak kamarázásról van szó. Mindig az a hangszer dominál, amelyiken a zenei hangsúly van. És a hangszerek is igazán korhűek.
Egyetlen hiányérzetem van csak, és ez minden egyes szám után visszatér: az elismerő tapsok felcsattanásának elmaradása :-)
.
Egy képes ismertető a nevén nevezett, közel 300 éves Stradivari-csellóról !
.
Egyébként van egy trükköm, hogy lehet nagyon olcsón meghallgatni a lemez számait a következő és remekül hangzó Hyperion-ajánló után (amiben egyetlen dolgot nem értek: hogyan kerül a második dal-áirat (Schubert) alá illusztrációnak Debussy 1908-ban készült fényképe?
.
A trükk az, hogy meg kell venni a kb. 4.000 Ft-os lemezt, amelyen két hosszabb és négy rövidebb szám van, és ha ezt a lemezt húszszor hallgatom meg, ami a minősége miatt nem lehetetlen, akkor egy műre alig több mint 30 Ft esik, ami nem sok, megéri akár a tízszeresét is.
.
xxxxx
.
A lejjebb már említett kritika:
"A kritikus dilemmázik, mivel a csellista Steven Isserlis a közelben lakó haverja, akivel emiatt rendszeresen kerül laza kapcsolatba, és aki tudja, hogy megkaptam legújabb felvételét egy beszámoló írására. Csalódni fog, ha nem írnám meg a kritikát, és nem fog örülni, ha hibát találok. Kritizáljam vagy ne ...?
Ha visszautasítottam volna barátaim felvételeinek értékelését, akkor felkéréseim feléről kellett volna lemondanom, ha viszont alkalmanként hivatkoztam volna barátságunkra, olvasóim már el sem olvasták volna. Mi ilyenkor a teendő?
Egy ideig ahhoz tartottam magam, hogy csak akkor írok kritikát barátaim játékáról, ha előrelépést érzek előadásukban. Mivel már életem fele idejében ismerem Stevent, szívből mondhatom, hogy ezeknek a szerény cselló-zongora szonátáknak Várjon Dénessel történt előadása új hangulati területet jelentett.
.
Mindkét Chopin-darabban Steven egy igen érett társnak bizonyult, aki szája szélén széles mosollyal úgy játszott, mitha egy kivételesen boldog álomban lenne elemrülve. Ez a könnyed előadásmód magával ragadó. A borús Franchomme-szonáta és az ellenállhatatlan olvasatú Schubert.szonáta hallatán egy kellemes romantikus este részesei lehetünk.
Ha Chopinben nem lenne meg a lengyel melankólia, semmiféle hiányérzetem nem lenne.
Összefoglalva: a pályája csúcsán lévő két remek muzsikus örömteli játékát hallhatjuk boldogan, és egy órára mindenki teljesen felszabadulhat.
.
Egyébként Várjon Dénes még ebben a hónapban egy koncertet ad barátaival, rajta Steven kedvenc zeneszerzőjének, Schumannak Fantáziadarabjaival. Azt sem szabad kihagyni." (Különben Várjon Dénesnek szintén Schumann a kedvence; a hgv. a németországi Grünwaldban volt szept. 28-án Tabea Zimmermannal és Jörg Widmannal.)
.
.
Daniel Grimwood (a Chopin-, Liszt-, Clara Schumann- stb. korabeli zongorák restaurálója) véleménye:
Ezek a hangszerek felhőtlen hangzást, a regiszterek elkülönülését és átláthatóságot biztosítanak, amelyek a 19. százas zenéjét varázslatosan élénkítették, és a rájuk írt zenét hallva mindig valamilyen fényességet érezni, miáltal a leírt anyag olyan értelmezései nyílnak meg, amilyenek a modern zongorákon sokszor érzékelhetetlenek.
.
.
Valahol pedig ezt olvastam még:
"A csellisták tulajdonképpen örülhetnek az arpeggione használhatatlanságának és gyors letűnésének, miáltal Schubert csodálatos szonátáját saját hangszerükön adhatják elő. Várjon Dénes játéka az 1851. évi Erard zongorán mindkettőjüknek karakteres ízt ad."
.
