Már a megjelenése előtt is írtak Isserlis és Várjon Dénes októberi új lemezéről, de nem mindegyik jutott el hozzám. Pótlás (Isserlis új hangulatokba vezet minket): és majd lefordítom a kritikus (Norman Lebrecht) dillemmája után írt értékelését is.
Olvasva a legújabb értékelést Steven Isserlis és Várjon Dénes második, a 10 éve felvett Schumann-lemez utáni új közös lemezéről, meg is hallgattam a felvételt, és nem is egyszer. Számomra nagyon szép. kiegyenlített, és remekül érvényesül az Erard-zongora tompább hangzása a mai hangszerekhez képest.
Telitalálat, mind a felvett darabok megválasztása, mind az elbűvölő játék, mind a CD borítója és a hozzá tartozó füzetecske tartalma miatt. Nagyon élveztem.
.
Előzetesen a két művész eddigi együttműködéséről: az 50 éves zongorista és az egy hét múlva lesz 60 éves angol csellista régi partnerek, hiszen mindkettő kiváló érzékű kamarazenész. Ketten és más társakkal kiegészülve hosszú évek óta játszanak egyedi koncerteken és fesztiválokon, mindig nagy sikerrrel, Budapesten is számtalanszor. Nem véletlen tehát ez a felvétel, amelyben a romantika a közös nevező, ahogy a kritika címe is Chopint emeli ki a felvételen szereplő Schubert és a kevésbé ismert francia Auguste Frachomme közül. A borítón pedig a két nagyobb darab szerzőjét nevezték meg. A két rövid kiegészítést, Chopin egy dalának (Nie ma czego tzreba = Semmi sem kell neki; az eredeti Bohdan Zaleski verse, op. 74/13; 1845) és Schubert (Nacht und Träume = Éjszaka és Álmok) dalának (D827, 1825) átírata Isserlist dicséri.
A halványszürke CD-borítóra Pierre-Paul Prud'hon 1808-ban készített óriási festményének, "Az Igazság és a Bosszú Istene megbünteti a Bünösöket" második főalakjának a fejét választották, amiről nekem elsőre Chopin varsói emlékműve jutott eszembe.
.
Andrew Mellor írása A STRAD-ból: mellesleg Isserlis csellója egy Stradivari. Ő másként hallotta.
.
"Steven Isserlis szevedélyesen bizonygatja Chopin merész, de egyben esetlen csellószonátájának dolgait a CD kísérő füzetkéjében, játékában pedig még inkább érezni fenntartásait.
A felvétel valójában a visszafogottság megtestesítése az egyensúly mind hangzásbeli, mind anyagi különös hangulatával: Várjon Dénes egy fátyolosan rejtelmes-hangú Erard zongorán játszik, habár még egy ilyen hangszernek a korlátozott hangzásvilága sem engedte eléggé érvényesülni Isserlis "Marquis de Corberon" nevű Stradivari csellóját.
Teljes körű árnyalatokat várva - vagy talán éppen azok miatt - úgy éreztem, hogy az eljátszott műveknek a két hangszerre írt részeiben esetlegességek vannak. Ugyanakkor az albumon végig érezhető a fátyolosság, beleértve Várjon csilingelő billentését a higanymozgású részletekben.
Schubert Arpeggione szonátájában néha egy kissé túlzottnak tűntek a tempóváltások, bár Isserlis kifejezetten jól játszik a felső régiókban, hangja ékesen szól, könnyed és lágy. Mindketten elemezték a művek kéziratait, mégis a lemez legsikerültebb részei a Chopin- és Schubert-dalokra készített Isserlis-átiratok. Ezekben érezni legjobban az album borongós hangulatát.
Mondhatnám, hogy semmi sem izgatott fel teljesen, de egyúttal azt is ki kell jelentenem, hogy ebben a két dalátiratban volt érezhető leghatásosabban azok szellemisége."
A kritikus által nem is említett többi szám és az eltérő véleményünk miatt is:
https://www.hyperion-records.co.uk/dc.asp?dc=D_CDA68227
.
.
A nagyon megdicsért két dalhoz beemelem az eredetieket:
.
A Chopin-dal: Aleksandra Kurzak (kuzsák) és Nelson Goerner előadásában. Ragyogó!
A Schuberté: Juliana Taino (szoprán) és Clenice Ortigara (zongora)
.
.
Az Arpeggione szonátát Schubert arpeggionéra és fortepianóra írta. Az eltérő hangzás érzékeltetésére egy mai ismert arpeggione-építővel.
.
