Lipcsei Márta

 

 

OKTÓBERI TÁJ

 

Mintha vére hullna

a Körös parti fűznek

vad szőlő indái rajta

már vörösek

 

az ég, bágyadt, fáradt

a víz tükörsima

belengi a száraz

nyár alkonya

 

a fűzfák hajzuhatagjai

még mindig zöldek

fésülködnek rajta

múló erények

 

a gesztenyefák

lombjukat hullatják

míg vad vágyaikat

burokban ledobják

 

 

Agria. 2012. tél [109.]