Az elmúlt tíz nap alatt annyira foglalkoztatott megint a Hammerklavier szonáta, amennyire Várjon Dénes emlékezetes előadása kiváltotta, megérdemelte, mert felkavaró volt. De most csak még néhány nagyon jó - és egy igen bátor és talán a legfiatalabb későbbi nagyságtól hallott - értelmezést ajánlok, a nevével már említett Friedrich Guldától, a klasszikus zene lázadójától, aki kiváló művelője volt a jazz világának is.

Gulda 1930. május 16-án született, és a századforduló évének január 27. napján halt meg. Már 1950-ben lemezre játszotta ezt a szonátát, amelynek I. tétele meg is hallgatható.  Filmfelvételt is találtam vele 1970-ből (37 perc ?!; az első tétel 7:30). A későbbi '50-es években a Decca részére már a teljes szonátasorozatot, majd a hatvanas évek végén újból felvették, adagiói csodálatosan szépek. Szabad ember volt, a zenében is egyedülálló.

.

A közel 70 éves Kempff előadása is magával ragadó. Micsoda energiák, még több mint fél évszázaddal később is érezhetően, az akkori felvételi technika ellenére is!

.

Ezen a linken részletesen elemzik a Hammerklavier szonátát egy kellően tartalmas diszkográfiával kiegészítve az én csapongó válogatásomat :) A téma kimeríthetetlen...

.