Más - némi idővel ezelőtt egy topictárs érdeklődött, hogy mit lehetne kezdeni a beázott és "elhalt" Isobrite karórájával. Mivel nem nagyon akart vele foglalkozni, az óra végül is - próba szerencse alapon - nálam kötött ki (konkrétan felháborítóan kis pénzért átvettem tőle, azzal a felkiáltással, hogy ha nem jön össze, talán alkatrészként tudok valamit hasznosítani belőle :-)) ).

Azért írom le az esetet, mert van szerintem némi tanulsága. Az óra hatalmas, brutális acéláru, 46-48mm, van vagy 30 deka, de mutatós. Eléggé összevert, lelakott volt, de fel tudtam csiszolni. Megjegyzem, a csavaros csatszem-kötések szokás szerint most is "leszerepeltek", a fenének erőltetik ezeket - mindig berohadnak, alig lehet őket aztán szétszedni - ha egyáltalán. Ez volt egyébként a praxisomban az első rámás-lünettás óra a sok-sokból, amiből semmilyen módon sem lehet a rámát leszedni (roncsolás nélkül), tisztításhoz, csiszoláshoz, polírozáshoz - ezt meg is említik vele kapcsolatban, szerencsére ez még nem állt be, de azért ez sem jó pont.

 

Az óra valószínűleg már kicsit "obsitos" lehetett, az amúgy nagyon látványos trícium-csövek már jórészt elvesztették a fényüket, ebből ítélve 10-15 évesnek saccolnám a korát. A werk ETA 2824-2, és tényleg állt, mint a szög - a bejutott nedvesség miatt - mivel ez az egyetlen nem kent csap - a horgony tengelyei szó szerint belerozsdáltak a csapágyakba, le is törtek, új horgonyt kellett venni az órához, és azért volt máshol is tisztítani-korrigálni való rajta, de végül is simán menthető, a tok csiszolása-polírozása után esztétikailag is vállalható állapotba hozható volt.

 

Ami szerintem az egész topicnak tanulság, és ezért is írom le - az órát az végezte ki, hogy az amúgy teljesen jó fizikális állapotú és nagyon erős tömítések (koronazár, két gumikarika a tokcsőben, plusz természetesen egy a korona sapkájában, és nem is kikeményedve, nem is sérülten) olyan elképesztő szinten elszennyeződtek (a hátlap pereme alól is filckarikaként volt a kosz kifejthető), szőrszálak a tengely, a tokcső menete mellett befűződtek, hogy az óra végül elveszítette a tömítettségét, viszont csak kicsit, és a bejutó nedvesség kijutni már nem is nagyon tudott, képes volt szépen "dolgozni". 

 

Nem véletlenül ajánlás az, hogy ténylegesen "vizes", valóban nedves környezetben vagy úszásra (is) használt órát egyfelől rendszeresen kell tisztítani, másrészt évente érdemes elvinni kitakarításra, a tömítések újra ellenőrzésére - vagy ez lehet a dolog vége. Igénybevétel-környezet kérdése, de semmilyen garancia sincs arra, hogy egy sokat nyúzott óra tömítettsége tényleg kitart gond nélkül két szerviz-intervallum között, ha meg még a szervizelés is elmarad - akkor annak a vége akármi is lehet. Akár ez is.

 

Ahogy az is tanulság, hogy a dolgok korántsem mindig reménytelenek, a szerviz, ahová először került az óra, nem akart vele foglalkozni és irreális vállalási árakat is emlegetett - holott az óra korántsem volt menthetetlen.