Ha selejt a kvarc, természetesen a végeredmény is selejt lesz. De ilyen alapon egy gyenge minőségű orsójáratú mechanikus óra meg, ha szintén nagyon gagyi, akkor napi több órás, ráadásul hektikus eltérést produkálhat...

Most itt nem ez a kérdés - hanem az, hogy az adott technológiából mi hozható ki. A mechanikus megoldásokból több nagyságrenddel kisebb stabilitású időalap az elérhető elméleti optimum, de ami még fontosabb - mindenképpen érzékenyek a külső hatásokra. Teljes nyugalomban, búra alatt, temperált hőmérsékletű és állandó nyomású (hermetikusan zárt burák voltak alkalmazva !!) egy csillagászati ingaóra-időalap évi néhány másodpercen belüli pontosságra is képes - de már a közelében járkálni sem szabad... Egy ténylegesen hordott kar- vagy zsebórától mechanikus esetben napi 1-2mp körüli pontosság az elérhető-kihozható maximum, ennél jobbat csak átmenetileg és esetlegesen lehet produkálni, tartósan és vállalhatóan, "üzemszerűen" nem.

Míg egy VHP kvarcóra évi 5-10mp-et ténylegesen és minden különösebb odafigyelés nélkül tudhat, egy DCF vagy BT/net alapon korrigáló óra pedig olcsón lehet képes praktikusan abszolút pontosságra, hosszú távon sem fog az egyáltalán elérhető precíziós időalapokhoz képest eltérést mutatni.

Ennek megfelelően az én személyes véleményem az, hogy a pontosságot hajszolni mechanikus óra esetében értelmetlen, akinek ez fontos, az ne vegyen ilyen órát. A mechanikus órában pont az a lényeg, hogy "lelke van", igényel némi törődést, odafigyelést, korrekciót.