No itt vagyok én is.
Szántói nyeregig mentem, köszönöm Balunak, hogy bevitt Békásra, ott simán elértem az utolsó 296-os buszt, még a sörbeszerzés is belefért. Azon múlott, hogy

1. Bhegy utáni ködben elvesztettem a jelzést és meg kellett várnom a világost

2. Általánosan lassú voltam (A K100 volt az ez előtti utolsó túra)

3. A koldus utáni fél óra elkavarás nagyon leszívta a motivációt és az önbizalmat.

4. A kajálást is elszúrtam (összesen 1 doboz kockasajt, 1 db Balaton szelet, 1 liter cukros tea, 1 korsó sör), aztán mikor már nagyon enni kéne, akkor már nem bír az ember.

5. Vergődtem a felszereléssel is,

6. Nem akartam Sanyiékat lassítani, viszont kockázatosnak ítéltem a Kevély utáni szakaszt egyedül, ködben, esőben, az éjszaka elejében lefelé csúszós köveken.

 

Tanulságok:

1. Nem jó úgy pakolni, hogy mindent előpakolsz, aztán ami kell azt magaddal viszed, mert ha nem kerül a lakásból elő minden akkor otthon maradnak dolgok: pl. sapka, sál, kesztyű, övtáska, kendő. Tehát csekklista, és akkor a megszokott kaják sem maradnak le pl. banán és gyümölcslé. (bár: "Hova tettem a csekklistát?)

2. A köd ereje: Kell a szűkre fókuszálható lámpa, vagy ki kell találni, hogy hogyan lehet menni bottal és kézilámpával, mert ha annyira sűrű a köd, mint most volt, akkor a ködről visszaverődő fénytől azt sem látni, hogy ösvényen vagyok-e vagy már a bozótban.

3. Ha az első kék hsz jelzés mellett nincs sima kék, és a második mellett sincs, akkor nem visszafordulni kell, hanem tovább menni, mert a harmadik mellett már lesz. (drága felismerés, az ára a két óra bivakolás)

4. Mégis jó ha van egy iránytű, mert a ködben elveszti az ember az irányérzékét, főleg akkor, ha nem semerre nem lejt a terep. (brrr, gleccserhasadékok a friss hó alatt)

5. A poncsóból egészen jó bivaksátrat lehet csinálni.
6. A jelzést akkor is figyelni kell, ha mennek előtted. Hálásak lesznek, ha visszakiabálod őket.

Ennyi

Menjetek!