Igen, Nélküled a Sátán céltáblái vagytok

Kielégítve a Sátán értelmének a vágyait, a vezetésetekben

Kit gonoszság felé vezetve, kit a harmadik irányba

De a gonoszság az olyan, hogy úgy jár, mint a gyorsvizű patakba dobott, éles és sarkos szikladarab

És a harmadik irányba vezettek is ugyanúgy járnak, lassan lekerekednek az éleik

A megvezettek nem fárasztanak, a harmadik irányba vezettek fárasztanak, mint ahogyan fárasztom a szenteket magam is

Aki világ felé halad, azt kielégíti a világ, aki keres, az a harmadik irányban keveset, és gyenge érintéseket talál, aki imádkozik, az markánsan megtalálja az igazságot

Aki a világban keres, az azt gondolja talált, aki a harmadik irányba megy, kutat, és lassan rádöbben, nem talált, aki az Igazságban keres, az az imádságban boldog

Egyik más irány sem tudja azt a boldogságot, az imádság boldogságát, és nemigen tud avval mit kezdeni, mert nem ismeri

Ha azt gondolom, ismerem az igazságot, de nem az imádságban találom a boldogságot, jó céltábla voltam, és elérte a megtévesztés bennem a célját

Fárasztó kilépnem az imádságból, de imádsággá teszek minden egyebet

Éppen nem menekülve a fáradtságtól

Ami a világnak az öröme, jól elfáraszt, de imádsággá lesz a szemedben, ha felajánlom

Nem a célnál vagyok, hanem az úton vagyok, de mit ér az a futam, amikor a többiek a startnál tanakodnak, induljunk, vagy maradjunk?

Vannak, akik háttal vannak, és vannak, akik srégen

Aki imát kezd az ráfordul a jó irányba

Az első imám nehezebb, mint az összes többi

Ha kaviccsal szegélyezett patak kavicsába markolok, felbuzdul egy jóízű forrás

Ha megkóstolom, máskor is úgy iszom, félrehúzom a kavicsokat