bajkálifóka
2018.11.09
|
|
0 0
4684
|
Charlotte Brontë (Thornton, 1816. április 21. – Haworth, 1855. március Stancák
Bár megtagadva, mindig visszatérek az érzéshez, mely velem-született; tudás-, vagyonszerzés hiú kísérlet, maradjon annak, ami: képzelet;
ma nem kutatom az árnyékvilágot, birodalma bírhatatlan sivár, s ha csapatostul kelnek látomások, túl közel jön a földöntúli táj.
Megyek, de nem hősök nyomába járva, s nem erény taposta ösvényeken, nem fél-arcok között, kiket homályba burkolt a régfakult történelem.
Saját természetem vezérel engem, másnak az útját nem fogadom el, hol vad szélvihar süvölt a hegyekben, hol páfrányos völgyekben nyáj legel.
Magányos liegyormok ugyan mit érnek? Rajtuk mondhatatlan kin s üdv honol s a földön, hol csak egyetlen szív ébred érzésre: egyesül Menny és Pokol.
Ferencz Győző fordítása |
|