Pannika127
2018.11.09
|
|
0 0
4682
|
IMRE FLÓRA
(1961) Horatius utolsó szerelme
Vágy ez? Ki tudja? Más, ami volt, a vágy. Mégis, ne hagyj el! Nézem a két szemed, s akár a forrás partja mellett, újra magam vagyok, újra élek.
Fölöttem elszállt kétszer is annyi tél, ahány tavasztól bimbaja harmatos testednek; árnyas völgyeidben hagyd kimerült fejemet pihenni.
Kezed s az arcod gyermekien puha; az én kezem már, nézd, csupa barna ín. Megőszültem. Maradj velem még, arcodat és kezedet ne vidd el!
|
|