Az egyik cselekszi, a másik azon töpreng, cselekedjen?

Szeretnék tapasztalni, de az hozzá van ahhoz kötve, hogy cselekedjek

Hiába merülök el a bölcsességben, mert nem a bölcsesség adja a tapasztalást, hanem bevezet a cselekvésbe, ahol a tapasztalás

Ha imádkozom, akkor cselekszem, ha úgy imádkozom, a gondolatom és a vágyam is viszi az imámat, az erőteljes cselekvésem

Annál nem tudok jobbat tenni, ha a másikért imádkozom, ő tapasztal az imámban

És ha elkezd értem imádkozni, én is tapasztalok

Szeretném egyszerűbben, de lehetne egyszerűbben?

A bűnnek súlya van, és az imámnak is súlya van

A bűn súlya lehúz a mélységbe, az ima súlya felemel az égbe

Amennyi súlyt vállalok az imámban, annyira emelkedek

Az nagy erő, ha azt imádkozom, amire mondod, imádkozzam

Mértékét veszem, mit mondok Tőled, és mit rakok mellé magamtól

Egyiket sem hagyom el

Jánosban elénk raktad az „Élő Isten pecsétjét”, és az angyalodban ide tetted

És mellé tetted a jó kéréseket

A bölcsesség szenved, mert azon tanakszik, felvállaljam, aki meg felvállalja, az tapasztal Téged

Aki felvállalja, a lényegben a Szeretetlángodat vállalja fel a szívébe

Az angyalodon morfondírozom, hiszen sokat tettél rája, miközben Benned megnyugodhatok, Szívedre téve az imámat

Nem mással harcolok, hanem a nagyságommal küzdök, amikor megkérdőjelezem az imáidat

A tartalmán nincs fogás, a nagyságomon van a fogás

Ha a nagyságommal küzdök, a szomorúságom akar engem

Pedig mosolyt szeretnék az arcomra, tiszta mosolyt, ami Tőled jön, ami a szívemből szakad fel az arcomra

A Szeretetláng mindig maga tanúsít, így igen könnyű a választásom a Lángodban

Mert amit adok, abból kapok, többet kapva, mint amit szétosztottam