Ha összehívnak mindnyájunkat, akik úgy gondoljuk, hogy hiszünk, hányan maradnak abból állva, ha Te mutatsz rá a hitünkre

Folyamatosan tanítasz minket, hogy megtaláljuk magunkban az élő hitet

És hányszor megrendülünk a bizalmunkban, amikor igencsak megkérdőjelezhető, van hitünk?

Mi az a hit?

Ha megrendülő bizalmunkban összeomlik a hitünk, akkor nem az a hit, hogy hiszlek, hogy a személyedben hiszek, hanem csakis az, hogy cselekszel, és a cselekedeteidet hiszem

Ha pedig hiszem, hogy cselekszel, akkor akkor is cselekszel, - és bízom abban, - amikor összeomlik a világ körülöttem

És ha hiszem, hogy cselekszel, akkor azt is hiszem, hogy megosztod velem az uralmadat

Nem úgy hiszem, hogy abban én leszek a cselekvő, hanem én leszek a kiesdő

És akkor omlanak össze a hegyek, az uralkodók

Cselekvővé válok, mert cselekvővé teszel a cselekedeteidben

Részt adsz, a vágyad a részem nekem nyújtása

És nem úgy, ahogy a világ kér, hanem úgy, amint Tanítasz, hogy kérjek

Ha pedig imádságot adsz, és elutasítom, hogy mondjam, akkor a cselekvésemet utasítom el, azaz ellene mondok a hitemnek

Van formája a hitemnek, mert az a békédben mosolygó

De nem magamból, hanem Belőled merítve

Meghalva a világnak, felvállalva a lemondásokat, a felajánlott áldozatokban

Nem magamtól kifundálva, hanem Tőled befogadva

Az élő hit hiszi, és tapasztalja, cselekszel

Nem úgy, ahogyan a világ meg akart koronázni

Hanem felvállalva a keresztedet

És ha cselekszel a kérésemben, akkor megmutattad az arcodat