A sakkjátékos - és a játék - szempontjából a lényeg az, hogy sakkot, és végül mattot adjon a királynak. A játékos akkor nyeri el igazi önmagát, amikor ez bekövetkezik. Addig csak lépeget.

Királyra tehát szükség van, mert király nélkül ez kivitelezhetetlen volna, és nem következhetne be.