Szeretetláng Creative Commons License 2018.10.25 0 0 4926

Mikor vallástalanságomban megkérdezem, mikortól kezdődött a vallást, azt a kérdést kapom vissza, mikor kezdődött a vallástalanság?

És ez a két kérdés egyáltalán nem olyan, mint a tyúk és a tojás kérdése

És nemcsak korszakokról beszélünk, hanem az életemről

Mert a gyermekben ott szunnyad az ismeret, a felnőtt meg ott van, ahova elment

Ugyan az újszülöttnek minden új, mégis a szívében ott van a folytatás

És abban az ébredése

Ugyan hallomásból kapom, de a szívemből folytatom, amit a szívem előbb tudott

Az értelmem a lassú, neki van szüksége a vizsgálódásra

És amikor lehet mondani, tagadva kérdezek, az már a szívemből induló fájdalom eredménye, aki ösztönöz, hogy keressem, és találjam meg az igazat

Ha közömbös vagyok, és nem kezdek vizsgálódni, és ezért nem tagadok, becsuktam a fülem a jóra, akkor is, ha passzív vagyok a rosszra

Ugyan az a jó nekem, ha az arany középúton járok, ami valódi arany, de az sem nem közömbösség, sem nem passzivitás

Mert az a bátrak, és a felvállalók útja, akik levetik a közömbösségüket, és állást foglalnak, és vizsgálják, jó helyen vagyok?

Vallástalanságomban kilépek az ítélkezésbe, és most küzdök, hogy legyőzzem

Ha keres az igazságot, akkor megtalálom, és akkor az ítélkezéseimet is legyőzöm

Az igazság pedig azért elrejtett, mert aki sötétben jár, az nem lát, hiába szemlél

Az kezd el látni, aki leveti azt, hogy azt lássam, amit látni akarok

És mindenhol ott vannak a fények, ott világítanak, ahol él a vallás az ő hitében

És aki él a hitében, az mindenben lát, és mindenben szemlél

És minden ugyanazt mondja, dicsőít, és hálás a sorsában

A hitemet meg akkor kapom, amikor a szívem tanúsít az egyszerűségében