A gonoszság nyíltan használja, hogy dicsér, mintha jót cselekedne

Magam meg elhiszem, amikor elhitetnek, hogy jót teszek

A gonoszság támogatja a büszkeségemet, hogy amikor”jogos”, akkor nyugodtan sértődjek meg

Hogy meg ne bocsássam, véletlenül se mondjam ki a megbocsátás, a kiengesztelődés szavait

Hogy ne engedjek másokat tükörbe nézni, és meg ne történjen, hogy véletlenül tükörbe nézek

Igen, felelősség Istennel járni, és igen, mindig megmutatja a nyomorúságomat

Nem azt a nyomorúságot mutatja bennem, ami nincs bennem, hanem azt, amit elrejtek magam elől ugyanúgy

Azt mondhatom, a félszemű a bénák között a császár, magam meg nyomorék, és teljesen vak vagyok

Nyomorék vagyok a jóra, és büszkeségemben, és sértődöttségeimben teljesen vak vagyok

Persze, hogy menekülök a világosság elöl, hiszen rámutat a tehetetlen lábamra, és rámutat a szememre, amikor körbenézek a sötétben

Gyere, tanulj meg járni, gyere, nézz körbe, lásd meg azt, amit mutatok

Segíteni fogok neked

Nézz a szívedbe, és meg fogod találni a segítségemet