Mikor ránézek a keresztedre, akkor nem értem, mégis, olyanná válik, amin keresztül elindulhat felém egy kis patak

Még éppenhogy csak csörgedezik, még nem is tudom, hogy elért hozzám a kegyelem

Az apostolok sem igen értették, egészen addig, amíg a feltámadásod nem hozta el számukra a világosságodat

Pedig nyíltan elmondtad, mi fog történni

És magam sem igen értem, egészen addig, amíg nem kényszerülök választás elé

Olyanná válik, mint egy messziről látható irányfény a hegyormon

És amint van személyes tartalma, úgy van egy általános tartalma a nemzedékeknek

És van egy igen személyes tartalma a nemzedékünknek

Olyan az, ami keretbe fogadja a Tanítást

És olyan az, ami felemeli, messziről látható legyen

Szentjeid felujjongtak a keresztben

És a nemzedékünk is felujjong a keresztben, amikor a rá váró szenvedés elszakítja a világtól

Kiszakítva a nemzedékünk gondolatait a földből

Ha megkérdezzük a nemzedékünket, nem kér a szenvedésből, de majd olyat tesz, mint a fiú, aki megköszöni az apjának a fenyítését, ami visszarántotta a mélységből

Áldva a rásújtó kezét, az ébresztésért

Majd a nemezékünkben is felébred a hála, amikor felismeri a szenvedés értékét, aki kirántotta a morajló örvényből

Ha nemzedékünk nem vállalja fel, hogy Veled beszéljen, nem lesz több ok arra, hogy megkíméld a szenvedéstől, attól, amit magának okoz, amit magunknak okozunk

Mert olyan a bűn, mint egy bumeráng, és ha megüti az eldobóját, ki más felelhet érte, ha nem az eldobója

A bumeráng a lendületét veszti, mire visszatár, a bűn pedig erősödve tér vissza, és belém mar

A kereszted nem a szenvedést dicsőíti, hanem a feltámadást

Mint ahogy magunk is feltámadunk a bűn halálából a tisztaság életébe, örök életébe, ha lemondunk a  föld uralmáról, ránk telepedő uralmáról

Ha pedig élünk, akkor Benned élünk

Ha elvetem a keresztedet, becsukom magam a sötétbe

Ha megragadom, felvállalva, követem a Tanításodat, ha megtartom, akkor öröm forrásává válik

Egyetlen fájdalom, és szenvedés sincs ok nélkül

Szomorú lehetek, amiért kaptam, és örvendhetek, mert kirántott a szomorúságának az okából

Az ébredésemben már ellene mondva, hogy szomorúságot okozzak

Nem azt üzeni a kereszted, hogy szenvedj, hanem azt üzeni, mond le az elmúlóról

És vállalj fel az életért