A történelem folyamán változott az alkalmazott szén minősége. Az első világháború előtt jó minőségű sziléziai szenet (is) használt a MÁV, így például 1912-ben a 301 és 327 sorozatú mozdonyok összehasonlító próbamenetein 6500-6700 kalóriás (=kcal/kg) dombraui szenet használtak fel. A két világháború között Fialovits Béla írásai 1/3 pécsszabolcsi 2/3 tatai szén keverékét említi olyan 5500-5700 kalória fűtőértékkel. A második világháború után rendkívül rossz minőségű, szénnek csak jóindulattal nevezhető tüzelőanyagokat használtak, erről pontos adatot nem találtam, mindenesetre Csiba József egy 2008-as előadásában 4350 kalóriás szabványszén-fűtőértéket ír.

A fentiek miatt például jellemző, hogy az első világháború előtti mozdonytípusokat magasabb fűtőértékű szenek eltüzelésére optimalizálták.

Emellett a gyakorlatban mozdonytípustól függően eltérő szénkeverékek használatára törekedtek, például a 327 sorozatú mozdonyokat a fenti okokból igyekeztek jobb minőségű szénnel kiszerelni.

Természetesen lehet szabványszénre teljesítményt számítani, de egyrészt a fűtőérték időszakonként változott, másrészt a kézi tüzelés, a kazán állapota, stb. miatt ezek sosem voltak olyan egzakt értékek, mint a dízel- és a villamosmozdonyok esetén. Ráadásul pl. a dízelekkel ellentétben a gőzmozdonyokat rövid ideig számottevő mértékben túl lehetett terhelni, így a teljesítményadatokat már csak ezért sem lehet egy az egyben összevetni velük.