"Érdekelne, hogy mi lett ennek az oka?"

A következő ige gyakorlata: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!" (Mt 8,34)

De míg teljesen értetlenül néznél, elöljáróban gyorsan hozzá fűzném, hogy félre értettél. A vallásosságot tényleg feladtam, de ezek szerint vallásos kifejezésen valószínű hogy mást értünk. A te szavaiddal élve, vallásos lehet az, akik "csak szóban, elméletben teljesítik Jézus parancsolatait, a gyakorlatban nem valósítanak meg belőle semmit." Róluk mondja Jézus: "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."(Mt 7,21) Tulajdonképpen, és hogy maradjunk a topic tartalmánál is, ez a két ige lehet Jézus tanításának lényege. Mert lehet Jézus tanítását ismerni, lehet azzal egyetérteni, de Jézus követése nem tan, nem elmélet, hanem gyakorlat. Tehát nem elég Jézust csak ismerni, róla elmélkedni, és úgy "tisztes" távolból követni őt. Sőt az sem elég ha csak imádkozok, vagy templomba járok, rendszeresen adakozok, stb., mert mindez lehet "csak" egy külső dísz, tehát egy vallásos jelmez, igazi belső tartalom nélkül. Vagyis nem elég az uram, uramozás, mert élő, személyes napi kapcsolat kell Jézussal. Szintén Jézus mondja: "Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem"(Jn 14,21) Mondhatja tehát valaki, hogy én szeretem Jézust sőt követem is, és, megtagadtad önmagad, és megtartod az Ő parancsolatait?

Én is így éltem egy darabig, hogy azt mondtam hogy szeretem és követem Jézust. És közben jártam templomba, imádkoztam, tehát külsőleg egy derék vallásos embernek tűnhettem. Viszont az igazi önmegtagadás hiányzott belőlem. Bár sok mindent feladtam Jézusért, de a legkedvesebbet mégsem. Ez nekem egy bizonyos sport ág volt, ami önmagában nem bűn, de nekem ez már egy életformává vált. Bálványom lett. Bíztam én tehát Jézusban is, de a sport által magamban is. Olyannyira, hogy nem akartam, és nem tudtam abba hagyni, még Jézusért sem. Egy napon viszont egy igehirdetésen keresztül megértettem Jézus szavát, hogy ezt el kell hagynom, ha igazán követni akarom Őt. Mondhatni, hogy nekem ez a sport feladása annyit jelentett, hogy meg kellett tagadni, aki vagyok, vagy voltam. Mert olyannyira az életem része volt (a gondolkozásom, az álmaim, vágyaim), hogy annak elhagyása ahhoz hasonlítható, mint ha egy részt kiszakítanának az életemből. Ezt önmagamtól, vagy mások kérésére, mondjuk a vallásért feladni nem tudtam volna. Sem egy eszméért, sem semmi másért, mert uralkodó részt töltött be az életemben. Egyedül az élő Jézus Krisztusért, és az Ő parancsára adtam fel mégis ezt a dolgot.