Sem azt nem tudom, mennyire tiszta, és fenséges vagy, se azt nem tudom, mennyire tisztátalan, és nyomorúságos vagyok
Már a gondolataimmal kezdem a nyomorúságomat
Ugyan megrökönyödök, de majd bólintok, a Neved szentségén
És ugyancsak rácsodálkozok, mennyi hatalom van már a Nevedben
Mert olyan az, hogy már magában képes megdönteni királyságokat
Királyságokat, a nagyságokat
Szemem becsukom, mert nem akarom látni, magam akarnám, de a nyomorúságomnak magamban nem megy
Tenném a csodákat, de csak azt tapasztalom, Te teszed a csodákat
És azt teszed, magadhoz vonzol, hogy Benned magam is tehessem
Nem ahogyan gondolom, hanem ahogyan gondolod
És visszatérek a gondolathoz, az elsőhöz, ami visszatérő és alkotó, és alkotó erő az erődben
Te vagy a Teremtő, és mint Teremtő, mindenható vagy, mindenek felett
De nem úgy vagy mindenható, hogy kérkedsz, hanem úgy, hogy a békédbe vezetsz
Vonzva, és nem taszítva, magam meg próbálok visszatérni a taszításból
Hogy békédben a béke szigete lehessek
És nem úgy van, hogy ki akarod mondani, hanem úgy van, hogy hallani akarod, hogy kimondhasd, legyen
Gyermekedben akarod, amint Atya magad is teheted
És mint Atya, a gyermekedben szereted
Igen, ébredj fel gyermekem a szeretetemre
Ébredj rá, hogy befogadhassalak a szeretetembe