Próféták, messiások.

 

Minden idõben voltak és vannak bigott vallásos emberek.

Minden idõben voltak és vannak misszionárius hajlamú (többnyire epileptikus) emberek.

Minden idõben voltak és vannak vallási tébolyban szenvedõ emberek.

Minden idõben voltak és vannak az elõzõ 3 csoportot kihasználó, megtévesztõ szélhámosok.

Minden idõben voltak és vannak, akik magukat, vagy mást prófétának tartanak.

Minden idõben voltak és vannak, akik magukat, vagy mást messiásnak, megváltónak tartanak.

Minden idõben voltak és vannak vallási csoportok,melyek a „világvégével” ijesztgetnek.

Az idõk folyamán így egy-egy karizmatikus személy körül szekták, csoportok alakultak, megszüntek és újak alakultak.Voltak, amelyek a római uralom ellen lázadoztak és az eljövendõ, vagy már eljött messiás királyságát hirdették. Ez már a római titkos rendorségnek is sok volt.

 

Saulus-Paulus.

 

Ezért kapta a mûvelt és tehetséges Saulus azt a feladatot, hogy felderítse és a római rendõrségnek kiszolgáltassa a birodalom érdekeit veszélyeztetõ illegális, földalatti úgynevezett keresztény csoportokat, szektákat.

 Ezek különféle és egymástól független csoportok voltak, és egy-egy messiásnak nevezett személye, vagy annak alárendeltje körül csoportosuló hívekbõl álltak.

Saulusnak áttekintése volt ezen csoportok erejérõl, létszámáról és eszméik terjedésérõl, ami a római császárság ellen is irányult. Vagy saját indíttatására, még inkább valószínû, hogy a titkosrendõrség utasítására, arra törekedett, hogy a mozgalom élére állva, a keresztény csoportokat egy egységes és új ideológiával úgy átszervezze, hogy az ne fenyegesse a római uralmat.

Ügyes csellel beférkõzött az eddig általa üldözött keresztény szekták bizalmába, majd mindinkább a vezetésre törekedett és meg is valósította azt.

 

Ennek érdekében ténykedése arra irányult, mivel a zsidóságban nem nagy visszhangra talált a kereszténység, általánossá tegye a nemzsidók körében.(Róma.10.f.12.sor)

 

A híveket a hatalmi rendszerhez loyálisságra nevelje.(róma.13.f. és több más levélben.)

 

Részletesen meghatározza a papság szerepét és anyagi ellátását. A férfiak és nõk viszonyát a társadalomban.(I.Korinthusi levél.9.és11.f.

 

Holott egyik evangéliumban sem szerepel, Pál terjeszt olyan legendát, hogy a „feltámadt” Jézus több, mint 500 atyafiának megjelent.(mint fenn:15.f.)

 

Proklamálja a feltámadást.(I.Thessaloniki levél.4.f).

 

A püspökök és a diakónusok egy-feleségûek legyenek.(I.Timotheus.3.f.). (Többnejûség egyébként.megengedett??)

 

Pál apostol intellektuális és szervezõ képességével, a "Jézus-Megváltó' személyi kultusz kialakításával, a keresztény vallás megalapítójának tekinthetõ és tekintendõ.

 

Denis Diderot (1713 - 1784):” Elveszitek egy keresztény rettegését a pokoltól, elveszitek a hitét.”

Gaius Iulius Cäsar (100 - 47 v. Chr.):”Az emberek szívesen elhiszik azt, amit kívánnak.

 

A vallások szaporodásának „törvénye”.

 

       Amíg egy vallás, vallási csoport kicsi és ellenzékben van az állammal szemben, szoros fegyelemmel összetartóak. A hatalmaságokkal, a javak elosztásával, a hatalommal szemben kritikusak.

Amikor olyan mértékben megnövekedik, hogy hatalmi tényezõt jelent, és az állam hivatalosan is elismeri, a mindenkori államhatalom támogatójává válik, beépül annak rendszerébe.

Ez a folyamat azzal jár, hogy a hívek kis és kritikus része, különösen, ha egy karizmatikus vezetõre talál, elkülönül a többitõl és újabb és újabb szekta alakul. Tehát egy nagy uralkodó vallás kialakulása mindíg azzal jár, hogy belõle „reformista, revizionista” csoportok, szekták alakulnak és válnak le.

Amen.